Mi is történik? Kicsit ugyanaz, s bár megakartuk törni nem sikerült, talán legközelebb. Persze minden nap van valami érdekes, pl tegnap a szabadság filozófia Jytkával. Ez olyan, hogy a szabadság egy kis dobozban van s amikor szükséged van rá előveszed és hiszed, hogy igenis szabad vagy, aztán ha már eleget voltál szabad akkor szépen visszateszed a dobozba és visszalépsz a való világba, ahol szabadnak lenni lehetetlen.

A másik szabadság az, amikor felhőként kezded és hópehely meg eső, a kegyetlenebbek kedvéért ónos eső, vagy kénzuhatag vagy és folyóvízbe, tengerbe, stb kerülsz, egyszerűen követed a víz körforgását, mert magad vagy a víz és abban ringatod magad, hogy ez a szabadság, hát nem, ez egy eléggé predesztinált szabadság, és még vannak ehhez hasonló vélt szabadságok, amelyekről vasárnap este beszélgetni lehet.

Aztán van a Legend of kung fu, részlet:

Az egész történet olyan lélegzetelállító, de valahogy nem tünik lehetetlennek, amiután mindenki az emberi korlátokról kezdett hirtelen papolni elmeséltem a tüzönjárást, erre kicsit nagyot néztek, s mondtam igen azt 1 óra után meg lehet tenni, nekik évek állnak rendelkezésükre, hogy élesebbek legyenek a késnél, rugalmasabbak az acélnál, stb. valahogy elfogadták, legalábbis látszólag.

Amikor kultúrák leülnek filmet nézni abból az lesz, hogy adott ponton nem fogunk egyet érteni a szereplők erkölcsi tisztaságával kapcsolatban. She is a bitch, she is not a bitch, ez mondjuk a legdurvább kérdés, de attól kezdve, hogy a szülő mennyire szólhat bele a gyermek életébe sok kérdésben eltérő véleményünk van, s minél keletebbre megyünk annál konzervatívabb a gondolkodásmód.

Ezt a nagyon romantikus filmet elég csendesen néztük végig, s bár nem mindenben értettünk egyet, abban, hogy nagyon romantikus és a végén pityeregni kell nemtől és kultúrától függetlenül megegyeztünk :))

Rám nem volt olyan nagy hatással, csak most épp leakartam írni, mert érdekes volt  a kis vitánk, hogy mit szabad s mit nem.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

A Wadden Searől megtudtam, hogy persze, hogy nem a hagyományos értelemben vett tengert kell keresni, mert ez éppen egy sekély vizes területet jelent, ahol enyhén mocsárra emlékeztető látványban van részünk és néhol kilométereket kellene menni ezen a furcsa területen, hogy elérd a rendes tengert. Ez a természeti csoda Eszbiától, ezt dánul teljesen másképp írják, de tőlünk kicsit északra kezdődik és németország partjain keresztül egészen hollandiáig tart.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Outdoor órán nyomkereséssel szórakoztunk a közeli erdőben és szerencsénkre csodaszép napsütésben tehettük mindezt. Itt néhány dán tájkép:

Most már nem a falon, hanem az ajtómon van... az én névtáblám.

A Lykkebo egy dán név, amellyel házakat illetnek néha és boldog, vidám házat jelent, mi jobbat találhatnék magamnak, mint egy Vidámház nevű szobácskát, amiben benne van a nevem :)

Igen, ezt a szinte ízléses négyszöget én készítettem, csoda, hogy ilyensmikre is képes vagyok, de lám, amint a mellékelt ábra mutatja, még üres teret is tudok hagyni, meg elhelyezni egy négyszögbe dolgokat, amelyeket szeretek s kitalálni, hogy ennek kell valami, ami összehangolja s ráfújni a sprével, s padamm, ritkaság, de elégedett vagyok az eredménnyel.

LK 10 Journalism

Well my dears, I'm not going to switch my 4 year old child(blog) to an English one, just for Journalism class, but I feel I have too try it if it's working in the way I think it does. So this is just an experiment.

Here's the news part:

Government want's to include Fast Food tax

In Romania they want some kind of fast food tax in March, but they are arguing about it, because it could end up with all sort of food prices rising up to 10% and also international groups, like M.D...., K.. and B.... ( piipp pippp no free marketing / ha ha ha) would leave the country.

But I have a great idea, just send Hana to Romania and she will pay for the extra tax :) No I'm not joking they are really talking about this. I've just read it. Maybe I trust my sources to much. :)

Ok I know I kind of made fun of this story, but it's my own blog, my personal one, so I can just joke about anything here.. promise to be more serious next time.

Good Will Hunting - Ezt megnéztük, majd életemben először Friends-et, röhögtünk sokat, aztán néztünk youtube videókat az  X factorbol, mert Anders felesége volt ott, meg eltörtünk vagy 19 csészét, de Jagger, nem én, én csak ötleteltem, hogy jobb lenne másképpen fogni a kosarat, ő meg megpróbálta... Na jó, kívülről tényleg úgy nézhet ki, hogy cseppet elment a szép eszem, de..

Ma tanultam kínaiul is..

Uo si Lou ma ni ya jen

azt jelenti, hogy én romániai vagyok vagy én románia vagyok vagy valami effélét, és tanultuk a négy hangsúlyt. Csak a hangsúllyal változtatunk a szó jelentésén, s nem keveset. Ma lehet anya, valami zsibbasztó vagy altató, ló és a negyedikre nem emlékszem.

S megalkottam az első dán mondatomat is, majdnem magyarul leírva:

Taj far hor sort , azt jelenti, te apa haj fekete. Ezt persze ők nem így mondanák, de kezdetnek nem rossz :)) s egészen viccesen hangzott, amikor a napsugár szőke gyerek mellett álló hosszú fekete hajú hippi apukáról beszéltem.

A nagy nyelvész érti a spanyolt, persze, hogy érti, akkor is, ha Rose Mary mondja, meg akkor is ha más, s még a portugállal is küszködöm, csak ezekbe mindig belekotyog a görög. De ősszel bordeauxi szőlőtőkék között szeretnék lenni néhány hónapig, hogy franciául tanuljak. Útközben meg nem ártana kitalálni valamit, egyrészt mindenik nyelvet legalább B1-B2re fejleszteni, másrészt ezt a tudást hasznosítani.

Az első dán dal, amit elejétől végéig értek :) persze egyebeket nem, s ezt is csak érdekesen, pl a Jage az vadázsat, na persze, hogy a Jagermaisterről jegyeztem meg :)

Melegedünk a dánokkal össze, mi a nemzetközi csapat. Két reggel egymásután szaladni voltam, előbb csak Maikennel, de ma már 5ön vagyunk crazyk. A nagy étvágyból kicsit tudatosan visszavettem és reggelinél maradok a műzlis tányéroknál, jobb lesz nekem...

Ma választottuk ki a tárgyakat, ez nagyjából végleges, ha valami tényleg nagyon nem fekszik, akkor a februári csoport érkezésekor lehet változtatni, de csak kivételes esetben. Bár most úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez mérten megfelelőt választottam. A lehetőségekhez mérten, mivel van vagy 5 tárgy ami, only in danish, szóval semmi pszihológia, retorika, grief and courage, teológia és létkérdések, azaz nagyjából az összes agymozgató beszélgető tárgy in danish. Természetesen érthető, hogy 3 órás órákon nem óhajt senki ilyen mély lelki dolgokról angolul hablatyolni, elfogadjuk :)

Hétfőn és szerdán a két főtárgyammal töltöm a napot egyik Journalism, minden ami belefér fotózástól blogokig :D és Kínai nyelv és kultúra, várom, ez nagyon jó lesz, mert tai chizni is fogunk meg főzni, nyelvet tanulni és történelmét a világ pillanatnyilag legnépesebb országának, szóval jó lesz.

Kedden zenét írok, mert talán kitartóbb leszek, mint kerámiázásban, délután meg sportolok, s utána szabad vagyok, mert nekem mesterire is kötelezettségeim vannak, kaptam csak úgy 2 szabad órát pluszba.

Csütörtökön délelőtt Művészet történet szabadon, tehát nem a barlangrajzoktól napjainkig, hanem ami majd érdekel, abban merülünk. Délután pedig World cityzen, na hát ez valami nemzetközi politika óra, csak adtak neki egy másik nevet, hogy próbáljuk jobban beleélni magunkat. Utána meg kipletykálhatjuk a dánokat, mert van egy kerek óránk, ami csak nekünk nemzetközieknek szól, a mi pszihológia óránk...

Pénteken délelőtt klíma és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozom, délután pedig Outdoor, ahol majd megyünk kenuzni és mászunk toronyra és ami a fiúknak és Sarahnak eszébe jut mindent csinálunk, addig a pontig, amíg biztonságban érezzük magunkat.

Nagyon jónak ígérkezik, rengeteg információval gazdagodom már most. Az emberek nagyjából kommunikálnak, már akivel lehet, akivel nem azt igazán sajnálom, de tényleg nem tehet róla, viszont javíthat rajta most.

Itt meg néhány kép a tegnapi kirándulásunkról, vicces alattunk a német dán határ, az út közepén csatornafedélre emlékeztető karikák jelzik és ahhoz, hogy megforduljunk átmentünk a bundes republikba majd vissza, nagyon kreatív és nagyon előrehaladott gondolkodást takar, eleve, hogy megszavaztatták az emberekkel a határt, na igen, ezért lehet dániában határszervezést tanulni egyetemen :)

Ez itt még az épületben van, mindenhol vannak virágok, nagy gyertyák és egyéb dekorációs elemek, nem sok, de annyi igen, hogy feldobja a hangulatot.

A Wadden Sea... Ezt nevezik tengernek vagy nem tudom, mert valami kanális szerű és nem a fjord, amit legfeljebb elképzelnék, de utólag jöttem rá, hogy a fejemben létező tengerképhez hasonlót sem láttam...

... pedig egy ilyen tájon gyalogoltunk jó fél órát, hogy a fenti képet láthassuk, miközben tengert ígértek :))

A korona herceg nyárilakjával egy településen, amit talán Moegeltoendernek hívnak, kellene az az üreshalmaz, amivel a saját nevemet is magyarázom, az ő vagy ö, de nem mindig ez lesz belőle, ha ők mondják, na szóval ott van egy templom s benne ott a dekoráció, mielőtt bementünk volna szóltam, hogy hiányolom a díszítést, úgy általában, na itt végre volt.

Ilyen szép házak is vannak mögeltönderben, és a családnevek kézzel festett lapocskákon szerepelnek, kicsit mesés, kedves, de itt sem laknék sokáig.

A fagyos városnézésen mutattak nekünk secondhand shoppot, van itt egy a közelben meg van egy hasonló, aminek a bejövetele afrikai segélybe megy, szóval ha szükség lesz  van ahol nagyon olcsón lehet vásárolni cuccokat, mindenfélét, akár a világot, kacsát ajándékba, stb.

Nagyon szép a temető a templomkertben, így is hívják, templomkert, majd készítek képeket, de tegnap csak sétáltunk és fagyoskodtunk :) és félig volt felhúzva a zászló, mert temetésre készültek.

A nagy csend után legyen egy kis Csodaszép új évet! kívánság és egy Welcome to Loegumkloster Hojskole!

Miután egyszerűen megtaláltuk a hotelt, amit bárkinek ajánlok pesten, mert erősen olcsó és teljesen emberi körülmények vannak, sokkal jobb volt, mint, amire számítottunk, na szóval azután elkarikáztunk a bolond GPSszel manciékhoz vízumügyben és Eszterhez egy tea erejéig, aludtam semmit egész éjjel és hajnalban kimentünk a reptérre, ahonnan repített a Malév.

Hamburgban a pályaudvaron nincs zárt váróterem, mindenhol nagyon hideg van, még a kávézóban is, ahova beültem kávézni melegedni, még ott is nagyon hideg volt, szóval a közel 3 óra alatt megfagytam a vonaton meg izzadtam, de megérkeztem Padborgba s onnan kisvonat hozott Roederkoba, amit valami RöhjKo nak ejtenek ki. Itt Thomas, az egyik tanár várt s hozott az iskolába, ahol rögtön megismertem Hellé-t, a nemzetközi politika és minden nemzetköziségért felelős és Jent, a kínai tanárnőt - vele vacsoráztunk, mert eddig csak Zaza, egy grúz srác, és én érkeztünk meg, késő estére várunk 5 cseh lányt, a többiek a következő napokban érkeznek. Vacsoránál állítólag kínai-dán kombinált kaját ettünk, fincsi zöldséget, rizset, valami fasírtszerűt és csirkemellet, ez utóbbi volt a dán, majd deszertnél ilyen fánkra emlékeztető golyókat mártottunk erdeigyümölcs lekvárba, ez is nagyon finom volt. Kaptam egy olyan fehér piros sétapálcikát, amilyent a marcipánból szerettem volna, fel is tettem dísznek a szobámba.

A szobám ügyes kicsi(kb. 3x3m) fa és fehérre meszelt téglafallal, nagy ablakkal – keleti fekvésű, amin nincs függöny, de a sötétítőm behúztam, bár itt ez nem szokás… van benne ágy, íróasztal, szekrény, polcok, és egy leválasztott kagylós, tükrös rész, a fürdő meg szemben van, 4-6 szobára jut kettő, ahogy néztem.

Van egy virágom is, nevét nem tudom, de apró pirossak vannak a tetején, tipikusan az a cserepes virág, amit otthon ajándékba kapsz és nem él túl sokáig, nos remélem ez fog, mert tetszik s feldobja a szobát. Nem hoztam semmi dekorációs cuccot s elviselnék egy szőnyeget, de majd biztos készítünk dekorációs ez azokat szőnyegre meg nem lesz szükségem éjszaka, máskor meg nem leszek a szobámban.

Azzal fektettek le, hogy Be optimistic! És vagyok s jó lesz itt nekem, csak érjem meg, hogy ne fagyjak meg :)

A tanárok mind az iskola körül laknak kis házakban, előttem van ez a fa, remélem kizöldűl majd :)

Végre utolért picit a karácsonyi hangulat.. Idén mintha nem akaródzott volna karácsonyozni, úgy egyáltalán, pedig kaptam ajándékba fenyőfát is, fel is díszítettem, de nem kellett, most már kell és örülök, hogy karácsony van, úgy örülök, hogy készítettem finomakat :)) mert én csak szakácsnő vagy lakberendező vagyok karácsonykor, még akkor is, ha a fán kívül semmit nem lakberendeztem karácsonyosat.

Vettem még pesten az ázsiaboltban marcipánmasszát, az eredeti ötlet alapján a fehér és piros marcipánból sodort sétapálcákat csináltam volna, csak amikor elkezdtem sodorni, akkor a fehér(Szamos) sodródott, a piros(no name) meg töredezett darabokra s ettől lettem szomorú, s ezzel a két hónappal ezelőtti ajándékötletem szétzúzva.

Így lett valami kekszszalámira emlékeztető, rémes kinézetű cucc a marcipán egyik feléből. Nagyon finom van benne dió, kávé, kukoricapehely, piros és fehér marcipán és még fogalmam nincs, hogy mi, de borzasztóan néz ki és finom :) nevezzük marcipán szaláminak.

Szerencsére volt elég eszem nem az összes marcipánt bele reszelni... a maradékból csináltam este szépeket, kevés fehérrel keverve már a piros sem töredezett, bár, hogy mitől fog megkeményedni továbbra is rejtély. Az eredmény:

Ma reggel pedig azzal ébredtem, hogy mézespogácsa, nem úgy, mint máskor, hanem gyorsan, még a jegecses díszítésen gondolkodnom kell, de elég bambuszok, mert kanalazva vannak, nem formázva, úgyhogy valamivel fel kell dobni a nem éppen kerek, enyhén amorf pogácsákat.

A negyedik még soha nem próbált finomság a sós karamella, most várom, hogy megkeményedik e vagy beáll a kudarclistára :) az íze ennek is nagyon finom, csak valahogy mutatni is kellene, fontos a látvány is és a sós karamella eleve nem egy extra mutatós nyalánkság.

Megkeményedett :) és ezennel bevezetem a fogyasztható mennyiségű sütőpapír mértékét, ami megfelel nagyjából 3 cm2nek, egy falatnyi sóskaramellára eső rész :)) mert, hogy ráragadt és nem lehet leszedni :)) de a lényeg, hogy nem ragad a fogamra és íze jó, következő alkalommal a másik vajat teszem. Úgy készült, hogy 25 deka cukor és egy bourbon vaníliás cukor olvadozott elég sokáig, amíg hajlandó volt végre elolvadni, majd tettem hozzá 5 centi tejszínt és jó evőkanál vajat meg egy csipet sót. Sütőpapírral bélelt olyan műhó tálkába tettem, de bármibe lehet, most meg felvágtam, sűtőpapírral együtt :)) ez ellen valamit ki kell találni :)

Update: Kidíszítettem a mézespogácsákat és a maradék jegecsből most sűl/szárad a habcsók :D és igen ezeket mind ajándéknak szánom, persze a szebbjét, a többitől majd a család dagad...

Éppen ma 1 éve, hogy nekifogtam dolgozni itt az utazási irodában, igaz egy éve még csak a kínkeserves, versenyes, felvételi időszak kezdődött, de én azóta számolom. :)

24 nap múlva már Loeumklosterben leszek... a világ végi kisfaluban... és nagyon fogom remélni, hogy akad valaki, akihez az 5 hónap alatt magyarul szólhatok. Tudom, hogy nekem kell nagyvilág meg másvilág, de pillanatnyilag azt érzem a legnehezebben elviselhető ez lenne, ha csak telefonon hallanék magyar hangot... Több lesz, mint eddig bármikor, és eddig bármikor voltak körülöttem olyanok, akik az anyanyelvemen szóltak hozzám.

Jó szokásomhoz híven már minden lehetséges szállítási eszköz le van foglalva, minden percre be van tervezve az érkezésemig, azon túl minden lóg a levegőben és ez így is van jól.

Kiválogattam nagyjából a tárgyakat, amelyeken részt szeretnék venni. Van közte mozgás, alkotás, tudásgyarapítás, kicsit felszabadul majd az agyam, ezt remélem és el is várom.

Az lenne a cél, hogy megtaláljam a hivatásom, felismerjek magamban némi konkrét hajlamot bármilyen irányba, amivel utóbb lehet kezdeni valamit. Ha ez nem jön össze - vagy nem ennyire konkrétan - az sem baj, előbb utóbb kiderűl :)

Most már csak 23...

+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+"+

Megint elfelejtettem a blog születésnapját... úgy rémlik tavaly is így jártam... 4 éves lett... néha haldoklik, néha bezárnám, néha értelmetlennek találom, de most kelleni fog :) marad, még marad...

Nem azt dobom ki, amire nincs szükségem,
hanem azt tartom meg, amire szükségem van.

Ez most jött,  így fogok rendet teremteni :)

Környezetvédelmi projektbe fogtam,
kicsit csalok, muszáj, mert lassan 2010,
de a lényeg: egyszerre legfeljebb két
áramfogyasztót használhatok, ez annyit
tesz, hogy egyszerre nem mehet rádió,
laptop és égjen a villany, de hallgathatok
rádiót a laptopról. A csalás meg ott
kezdődik, hogy a telefon, fűtés stb
eleve fogyaszt és azokat nem fogom kikapcsolni.
Öcsémnek is próbálom ezt beadagolni,
mert nála a Tv, villany, számítógép
kombináció gyakori. Szerintem nem egy
rossz ötlet, főleg, ha tudatosan odafigyelek rá.

 A változásnak nem az intenzitása, hanem a léte a fontos.

Úgy kezdődött, hogy kitaláltam Sri lankára mennék vagy 3-4 hónapra vagy valami meghatározott vagy meghatározatlan rövid időre, de nem ilyen üdülésnyi, hanem ember és kultúra megismerésnyi időre. - ez péntek 13. :) Ennek kapcsán valahogy megtaláltam ezt a blogot, amelynek írója Indiában él pillanatnyilag és nagyjából úgy, ahogy én elképzeltem a sri lankai mesét. Szóval megvalósításra vannak lehetőségek csak nem most.. úgyhogy teljesen más irányba keveredtem.

Jött egy mail a dániai mesterképzésekről, csak a 2 évet sokallom, így eszembe jutott Csillus s az ő dániai tavasza s rákérdeztem, az időzítésem tökéletes volt, a véletlen meg mindenféle a kezemre játszott és most már megvan a repülőjegyem, januártól 5 hónapig Loegumkloster Lkhojskole, szívemnek tetsző tantárgyakkal, angol nyelvgyakorlással, nyugalommal vegyes aktivitással. Úgy képzelem és azt várom, hogy útmutatást kapok, nem mástól, hanem a környezet változás talán kicsit segít. Ráadásul államvizsga dolgozatot is kell írni s még ehhez is vannak témába illő információk.

Ilyen sokáig még nem voltam távol :) mindig csak egy kicsit több idő, majd egyszer... azt hiszem még nem fogom fel mit jelent 5 hónap egyedül, ismerősök nélkül. Eddig, ha el is voltam, ismerősök voltak vagy barátok, még az első görögországi nyaramon is bár úgy tünt egyedül megyek ismerős került mellém, aki baráttá fejlődött. Valaki azt mondta a minap, hogy merész vagyok, nem éreztem magam merésznek. Én tényleg a sorsban bízom, nem éppen vakon, de szinte.  

Hirtelen Sri lankához képest ennél ellentétesebbet ki sem tudok találni, de az alapgondolat ugyanaz, a környezetváltás, valami életes. És Sri lankáról nem mondok le, csak kitolva a távolabbi jövőbe, nem tudom honnan jött az ötlet de ma még egy reklámot is láttam, ilyen Visit Sri lanka 2o11, itt megtaláltam ebből lehet összevágva:

 

Igaz nem erre a Sri lankára számítottam, de ha ennyire szép is akkor az mégjobb, csak megerősít abban, hogy oda kell mennem :) 

Így kell ezt csinálni: kitalálom, kutatok kicsit, írok egy két levelet, elképzelem nagyon, kitalálok egyebet, jelentkezem, hiszem s most várok. . . 

Nem tudom mi a normális visszajelzési idő, a kettő tapasztalt egyik nyugtat, másik bátorít, meg ezeknél úgysem lehet tudni :) Ez ilyen kényszer vigyor ebben a pillanatban. Pedig tényleg ki kellene kapcsolnom s elfogadni ami lesz s nem a várakozásra koncentrálni. 

Mindig ez a beleélés, bármiről legyen szó, és továbbgondolás, tervezgetés, elméleti szinten. :) 

Nagyon utolért a mehetnék és két irány is van, amerre mehetnék :) inkább ötlet szinten egyelőre de ott van egyik oldalon a talán összejöhet, de csak távoli jövőben, kiderűl majd az eredmény és utána ki tudja mi vár rám, ha mondjuk sikerűl, bár kétlem, ezt most csak azért mondom ki, nem ilyen teremtsünk magunkak rosszat, de az eredmény már megvan, csak én fogom sokára megtudni. Na mindegy, szóval eu, ha összejön, de most sokkal jobban vágyom egy másik irányba és ez kelet, és Sri lanka, igen oda szeretnék menni, nem vicc, komolyan. 

Nem pénzt keresni akarok, hanem tanulni, úgy érzem ott tudnék életet tanulni s értékelni. Tanítanék vagy nem tudom, hogy miket csinálhat ott egy magamféle leányember, de azt tenném és teákat innék meg currys finomságokat ennék. Csak annyi pénzt adjanak, hogy az ottlétem legyen biztosítva belőle, nem kell luxus, lehet, hogy még tisztaság sem kell, alakuljon ki magától.

Légy határozott! - mondta, miután visszavonta a rosszat, mert nekem csak jónak kell lennem, de határozottnak is, vagy eldöntök valamit vagy nem. Eddig azt sikerült eldönteni, hogy valamerre lépni kell s ennek érdekében kutatni, vagy figyelni a megfelelő emailre... :)

Szeretek repülni, s minden újabb repüléssel térek vissza a néhai repkedős világjáró vágyamhoz. Szombaton végre megkóstoltam a macaront a Centrál kávéházban, elragadtatva nem vagyok, következő próbálkozás majd Párizsban.

A pálinkás kávéról inkább nem is beszélek, ezentúl, ha egy kávékülönlegesség hozzávalói nincsenek feltüntetve inkább rákérdezek, mint véletlenre bízni magam, s ítélni asztaltársam :))

Szindbád

Csak eleje meg vége, az emlékezetes étkezést átugrottam, megint nagyon jó volt még így szakaszokban is.

Hobo - Circus Hungaricus

Igen, megint adtam neki egy esélyt, és nem nem nem, ez az ember engem színpadi játékával a sírba tesz, komolyan. Mély brummogó hangját hallgatnám órákig, meditatív állapotba lendít, csak esetlen mozdulataival ne kínozzon, ennek is lecsaltam a közepét vacsorával.

Kaméleon - Goda Krisztina

Ez igen, ez jól esett. Tudtam izgulni, nevetni, szorítani, hogy sikerüljön neki, pedig szélhámos, de szerelmes lesz s ettől már rögtön jó :) Mi mindenre képes, itt már már szánalmas vagy nem is tudom. Semmi egyebet nem bizonyít, csak azt, hogy a sok bamba között kellenek ilyenek is, a szükség szüli a szélhámos, csábító férfiakat.

Boszorkánykör - Zsigmond Dezső

Fő a spontaneitás, visszamentünk, első 2 perc után nyugtathattam újdonsült ismerősöm, hogy no no, nem kimenni, mert ez kialakul s jó lesz. Igazam volt, igazi meglepetés jó. Hagyományos és népi misztériumos, boszorkányos, hallgatva sokatmondós, itthon érzést felébresztő mese. S hogy mindez gyilkossággal s egyéb furcsaságokkal van átszőve... az értékrend más, a sebesség más. Jó.

Mindenféle recepteket összekombináltam, csökkentettem chilitől meg a mindmegettéről, hozzátettem a magamét s így lett ez a leves nagyon finom, cseppet édes.

Hozzávalók: 1/2 kg sütőtök, 1 alma, 1 krumpli, poréhagyma, fél liter víz, 15o ml tejszin, egy leveskocka, fél narancs leve, 1 kanál méz, só, bors, vaj, curry, chilli, szerecsendió.

A  sütőtököt lerben sütöttem 1 órát. Vajon megdinszteltem a poréhagymát, majd mézzel karamellizáltam, hozzátettem a kockára vágott krumplit és almát és tettem 1 deci vizet, mert sikeresen félreolvastam mindent, fura volt, hogy abban miképpen készűl majd el, de hát biztos ettől lesz igazán krémes alapon hagytam párolódni a kevés vízben mindent, majd leesett, hogy kevés s még tettem hozzá és az elfelejtett leveskockát is belemorzsoltam.

Mikor a tök megsült bele vagdaltam a levesbe s még hagytam vagy 5 percet tüzön, itt kerűlt bele a mindenféle fűszer s narancslé. Fél órát hagytam kihűlni és csak utána töltöttem a pépesítőbe, majd beletettem a tejszínt, ezzel a szokásos probléma, édes tejszín, mert véletlenűl sincs a környéken fözőtejszín. Ennek okán az egész édesebb a kelleténél, de nagyon finom, javítottam rajta citromlével. Mivel tökmagolajjal még nem találkoztam csak a tökmagot tettem, hogy legyen mutatós, meg kevésbbé bébipapi állagú. Az eredmény:

 

Mezőn kószáltam boldogan,
Nyár pompáját izleltem én,
Mig Ámor herceg nem suhant
A nap sugárain felém.

Hajamba font liliomot,
Rózsát fejemre, vérszinüt;
Kertjébe vélem elfutott,
Ahol gyönyör száll mindenütt.

Szárnyamra harmatcsepp esett,
Dalom naptól izzóra vált;
Selyem hálóval meglesett
És fényes kalitjába zárt.

Most tréfál vélem, játszogat,
Leül mellém, mig dalolok;
Széjjelfeszíti szárnyamat,
És gúnyol, hogy már rab vagyok.

4 hónappal vagy még többel ezelőtt lefoglaltuk a cseh körutat, most megvolt és tudom, hogy egy időre, mondjuk 2-3 évtizedre elfelejtem a szervezett, csoportos körutazásokat. Nem azért, mert bármi kivetnivaló lett volna, csak legfiatalabbnak lenni 48 fő közül... majd ha újra körutazhatnékom támad tudom hova fordulok, ezzel nincs gond, csak most még pörögjön az élet. Van saját ritmus, ami nem jelent este 9kor lefekvést, jól fogott, aludtunk el, s aludtunk annyit mindketten, mint aki hónapok óta nem aludta ki magát, s ez így igaz is, de másképpen teszünk következő alkalommal.

Hajnali indulást követően, hallgattunk Víg özvegyből és látogattuk Bürnót, ahol a kapucinusok kriptájában szellőztetéssel tartósítják a 3-4oo éves hullákat, igen ez egy temetkezési hely, és én megszentségtelenítettem.

Telc a kis ékszeresdobozka, megérdemli nevét, tényleg csodaszép városka, tarka lábasházas főtere, és  tavacskája, amin a véletlenűl előbukkanó napsugárban tükröződik a táj.

Prágában finom sőrt ittunk az U flekuban, gombot vásároltunk az arany utcácskában, rossz árfolyamon pénzt váltottunk, erre nagyon érdemes figyelni, itthonról kell váltani, vagy valahol, ahol nem veszítesz 25%ot, szemtelenek, kihasználják.. Nepomukinál a Károly hídon kívántam, "ha... akkor..." természetesen nem mondhatom el, míg be nem teljesedik.

Macskáknál ebédeltünk helyi jellegzetességeket, knédli és mártogatós nagy húsok, finom levesek, Becherovka meg sőr, nem voltunk ittasak, éppen jól esett a csípős hidegben.

Karlovy varyból vettem haza Becherovkát, önigazolás :) nem mindegy, hogy itthon a nagyáruházban, vagy a forrásból meríted a karlsbadi keserűt, ami finom szegfüszeg ízével engem elcsábított, meg el is kábított. A termál vizes fürdővároskába egyszer szívesen mennék fürdőzni meg ivókúrázni, hátha engem is megihletne és írnék, mint Arany a Toldi szerelmét. Fontos, hogy itt találtuk az egyetlen normális váltót, a Bata cipőboltban, az oszlopos forrásokkal szemben lehet reális árfolyamon váltani, ott nem 17-21 koronát adnak egy euroért, hanem 25,15 öt is, szóval ott kell váltani, még comision sincs, háromszor rákérdeztem, annyira hihetetlen volt. 

Cesky krumlovban ittunk forralt mandulaitalt, ettünk valami krumplis, káposztás fasírtot, ott is van G., színes torony, szűk kis utcácskák, hangulatos langyos sétákra alkalmas városka. 

Szép volt, rövid... napsütésben keveset volt részünk, de legalább nem esett, Eszter drága utitársam aludt sokat én is aludtam sokat, valahol szinte fele fele arányban szólt körutazásról és evésről meg alvásról, mert a félpanzió mellé minden nap bőségesen ebédeltünk :))

Mert vannak ilyen Ginák, és vannak nem Ginák. Vannak tényleg időtlenségben élő, előbb vagy utóbb a megfelelő helyzetet megélő apók, akik valamit eleresztenek, de nem mondanak időpontot, csak annyit, hogy majd, de az is lehet, hogy nem éppen úgy. Ki kell várni. Forgandó szerencsés, boldog boldogtalanságos, szerelmes, feláldozós, pénzéhes könyv.

Felfedeztem a spanyol viaszt, vagy inkább arab viasznak nevezhetném, teljesen véletlenűl, hogy Csilly kávéja legyen valamitől különleges, s gyorsabban készűljön el, így nem tettem oda lefőni, hanem egyenesen a fazékba, vagy minek nevezzem, mint a török, görög, arab kávékat, s hogy ne legyen megszokott tettem bele egy szem kardamomot. Mi sem természetesebb, mint egy irodában a kardamom :)
Ennek a továbbfejlesztett változata volt, amikor rájöttem, hogy ha kibontom és a magokat két kiskanál között megtöröm sokkal jobban kijön az íze, így már finomabb. Mivel nem vagyunk nagy kávéfogyasztók alkalmaztam ezt ceyloni fekete teához és csodák csodája, ismerős ízek, majd kicsit kutattam utána és kiderült, hogy a kardamomos kávé arabéknál a vendégszeretet jelképe. Meg, hogy a világ egyik legdrágább fűszerével szórakozom. Most még kísérletezgetek vele, nagyon ízlik... csak otthon kellene, nem irodában :))

Még mielőtt lelombozott volna a várbeli mammammaammm lelkesen meséltem Emiéknek, hogy elolvastam az Emmit. Annyira  tetszett és úgy beleéltem magam, hogy vettem közben egy kesztyüt és ha balettezni tudtam volna, akkor azt is megtettem volna. Végig tudtam, hogy lesz valami rossz, ez nyílvánvaló volt, mégis olyan szép, olyan mesébe illő.

A kis Emichen, a szépszűz, csodálatos szoprán hangjával fényes karrier, szerető, kedves, jómodú férjjelölt és akkor bekopog egy ronda fordulat. Nemeslelkű drága gyermek nem akar a nyakán maradni, így nyomorékon nem.

Kellemes kis emlékezés, olyan kuglóf megkívánós, schönbrunni sétára és bécsi kávéra vágyós, ma meg kérdi Mike, hogy mikor megyek ismét Bécsbe, mintha megérezte volna, hogy milyen bécs bécs bécs hangulatom lett ettől a szomorú, mégis igen kedves történettől.

Egy egész méhraj kezdett dolgozni bennem miközben olvastam, csak repdestem és örültem. "... abba, du bist ein Pusserl":)) micsoda felkiáltás a tántitól :)

Különben is annak, aki a múltba akar elmerülni, jobb a gyertyalángra bíznia magát, mely csöndes fényével szelídebb időkre emlékeztet.

A tegnap, azaz még ma éjjel álmatlanságomban láttam az Idiocracy című filmet, nem elejétől, csak úgy tényleg nem tudtam aludni, sem olvasni, sem gondolkozni, de még netezni sem, így bekapcsoltam a tévét, s néztem, hogy megint milyen bődületes marhaságot van szerencsém látni, de nem is akkora bődületes marhaság. Egészen elképzelhető, ha elfogadjuk, hogy az emberek génei romlanak, és idiótákat nevelünk. Igaz sok az információ és ahhoz képest tudnak egyet mást, de amikor a mikró használati utasításába bele kell tenni, hogy a macska nem szárítható mikróban, akkor ez a világkép nem is olyan lehetetlen kimenetel.

Kicsit társadalom kritika, kicsit antiutópia, kicsit valóság. A lényegre rátapint de ebből egy nagyon jó filmet lehetne csinálni, biztos még foglalkoznak mások is a témával. Érdekes látni, hogy nem hiperfejlett felemelkedett fénylények, hanem ostobák a jövő emberei.

Nem is írtam volna erről, ha nem megyek fel, én naív, a borfesztiválra, hogy mit vártam, nem vártam semmit, de annál is kevesebbet kaptam, nincs ott semmi, van bor, van nyikorgó zenekorcs és tébláboló csoportok, nincs nagy tömeg, csak a nagy mmmmmmm ezt nem tudom megfogalmazni, Emi azt mondja sznob vagyok, hogy ezt elítélem, bár neki sincs ínyére, jobb, mint otthon ülni, hát nekem jobb itthon ülni s leírni, s utána aludni, mint az ilyen bmmbmmmmmmmm ben létezni a szükséges forraltbornál többet. Teljes dekadencia. Túl nagy elvárásaim vannak az emberekkel szemben, én idealista vagyok, s ilyenkor egy világ törik össze bennem, hogy mennyivel tömegebb a tömeg, mint rémálmaimban. Kegyetlen általánosító vagyok, pedig ez nem egyéb, mint a siralmas valóság, s ez fáj. 

Valamit olvasni kell, s ha már az eu nem varázsol el, kerítettem kedvemre való irományokat. Elég jó választás volt.

Nem írtam ki, de azt hiszem ez az idézet így teljes, s rémlik, hogy a könyvben is így szerepel, nem rövidítve, ahogy könyvleírásokban olvasható..

A szerelemben, akárcsak a vallásban, nem az a fontos, ami van, hanem amit hiszünk.

Vannak nők, akik gyönyörűségüket lelik abban, hogy kínozzák magukat. 

Kénytelen vagyok magamra ismerni ebben, nem mondanám, hogy gyönyörűségem lelem az önkínzásban, de olykor ez a lelki mazochizmus tényleg hatalmába kerít és táplálom, de lehet a továbblépésre való képtelenség és nem a szándékos önsanyargatás szükséglete a kiváltó ok.

Tiszta szívből csak a halottakat kedvelte, azokat gyöngéd szeretettel búcsúztatta e földi siralomvölgyből, válogatott gyönyörűségeket ígérve nekik a mennyei réteken.