Nagyon utolért a mehetnék és két irány is van, amerre mehetnék :) inkább ötlet szinten egyelőre de ott van egyik oldalon a talán összejöhet, de csak távoli jövőben, kiderűl majd az eredmény és utána ki tudja mi vár rám, ha mondjuk sikerűl, bár kétlem, ezt most csak azért mondom ki, nem ilyen teremtsünk magunkak rosszat, de az eredmény már megvan, csak én fogom sokára megtudni. Na mindegy, szóval eu, ha összejön, de most sokkal jobban vágyom egy másik irányba és ez kelet, és Sri lanka, igen oda szeretnék menni, nem vicc, komolyan. 

Nem pénzt keresni akarok, hanem tanulni, úgy érzem ott tudnék életet tanulni s értékelni. Tanítanék vagy nem tudom, hogy miket csinálhat ott egy magamféle leányember, de azt tenném és teákat innék meg currys finomságokat ennék. Csak annyi pénzt adjanak, hogy az ottlétem legyen biztosítva belőle, nem kell luxus, lehet, hogy még tisztaság sem kell, alakuljon ki magától.

Légy határozott! - mondta, miután visszavonta a rosszat, mert nekem csak jónak kell lennem, de határozottnak is, vagy eldöntök valamit vagy nem. Eddig azt sikerült eldönteni, hogy valamerre lépni kell s ennek érdekében kutatni, vagy figyelni a megfelelő emailre... :)

Szeretek repülni, s minden újabb repüléssel térek vissza a néhai repkedős világjáró vágyamhoz. Szombaton végre megkóstoltam a macaront a Centrál kávéházban, elragadtatva nem vagyok, következő próbálkozás majd Párizsban.

A pálinkás kávéról inkább nem is beszélek, ezentúl, ha egy kávékülönlegesség hozzávalói nincsenek feltüntetve inkább rákérdezek, mint véletlenre bízni magam, s ítélni asztaltársam :))

Szindbád

Csak eleje meg vége, az emlékezetes étkezést átugrottam, megint nagyon jó volt még így szakaszokban is.

Hobo - Circus Hungaricus

Igen, megint adtam neki egy esélyt, és nem nem nem, ez az ember engem színpadi játékával a sírba tesz, komolyan. Mély brummogó hangját hallgatnám órákig, meditatív állapotba lendít, csak esetlen mozdulataival ne kínozzon, ennek is lecsaltam a közepét vacsorával.

Kaméleon - Goda Krisztina

Ez igen, ez jól esett. Tudtam izgulni, nevetni, szorítani, hogy sikerüljön neki, pedig szélhámos, de szerelmes lesz s ettől már rögtön jó :) Mi mindenre képes, itt már már szánalmas vagy nem is tudom. Semmi egyebet nem bizonyít, csak azt, hogy a sok bamba között kellenek ilyenek is, a szükség szüli a szélhámos, csábító férfiakat.

Boszorkánykör - Zsigmond Dezső

Fő a spontaneitás, visszamentünk, első 2 perc után nyugtathattam újdonsült ismerősöm, hogy no no, nem kimenni, mert ez kialakul s jó lesz. Igazam volt, igazi meglepetés jó. Hagyományos és népi misztériumos, boszorkányos, hallgatva sokatmondós, itthon érzést felébresztő mese. S hogy mindez gyilkossággal s egyéb furcsaságokkal van átszőve... az értékrend más, a sebesség más. Jó.

Mindenféle recepteket összekombináltam, csökkentettem chilitől meg a mindmegettéről, hozzátettem a magamét s így lett ez a leves nagyon finom, cseppet édes.

Hozzávalók: 1/2 kg sütőtök, 1 alma, 1 krumpli, poréhagyma, fél liter víz, 15o ml tejszin, egy leveskocka, fél narancs leve, 1 kanál méz, só, bors, vaj, curry, chilli, szerecsendió.

A  sütőtököt lerben sütöttem 1 órát. Vajon megdinszteltem a poréhagymát, majd mézzel karamellizáltam, hozzátettem a kockára vágott krumplit és almát és tettem 1 deci vizet, mert sikeresen félreolvastam mindent, fura volt, hogy abban miképpen készűl majd el, de hát biztos ettől lesz igazán krémes alapon hagytam párolódni a kevés vízben mindent, majd leesett, hogy kevés s még tettem hozzá és az elfelejtett leveskockát is belemorzsoltam.

Mikor a tök megsült bele vagdaltam a levesbe s még hagytam vagy 5 percet tüzön, itt kerűlt bele a mindenféle fűszer s narancslé. Fél órát hagytam kihűlni és csak utána töltöttem a pépesítőbe, majd beletettem a tejszínt, ezzel a szokásos probléma, édes tejszín, mert véletlenűl sincs a környéken fözőtejszín. Ennek okán az egész édesebb a kelleténél, de nagyon finom, javítottam rajta citromlével. Mivel tökmagolajjal még nem találkoztam csak a tökmagot tettem, hogy legyen mutatós, meg kevésbbé bébipapi állagú. Az eredmény:

 

Mezőn kószáltam boldogan,
Nyár pompáját izleltem én,
Mig Ámor herceg nem suhant
A nap sugárain felém.

Hajamba font liliomot,
Rózsát fejemre, vérszinüt;
Kertjébe vélem elfutott,
Ahol gyönyör száll mindenütt.

Szárnyamra harmatcsepp esett,
Dalom naptól izzóra vált;
Selyem hálóval meglesett
És fényes kalitjába zárt.

Most tréfál vélem, játszogat,
Leül mellém, mig dalolok;
Széjjelfeszíti szárnyamat,
És gúnyol, hogy már rab vagyok.

4 hónappal vagy még többel ezelőtt lefoglaltuk a cseh körutat, most megvolt és tudom, hogy egy időre, mondjuk 2-3 évtizedre elfelejtem a szervezett, csoportos körutazásokat. Nem azért, mert bármi kivetnivaló lett volna, csak legfiatalabbnak lenni 48 fő közül... majd ha újra körutazhatnékom támad tudom hova fordulok, ezzel nincs gond, csak most még pörögjön az élet. Van saját ritmus, ami nem jelent este 9kor lefekvést, jól fogott, aludtunk el, s aludtunk annyit mindketten, mint aki hónapok óta nem aludta ki magát, s ez így igaz is, de másképpen teszünk következő alkalommal.

Hajnali indulást követően, hallgattunk Víg özvegyből és látogattuk Bürnót, ahol a kapucinusok kriptájában szellőztetéssel tartósítják a 3-4oo éves hullákat, igen ez egy temetkezési hely, és én megszentségtelenítettem.

Telc a kis ékszeresdobozka, megérdemli nevét, tényleg csodaszép városka, tarka lábasházas főtere, és  tavacskája, amin a véletlenűl előbukkanó napsugárban tükröződik a táj.

Prágában finom sőrt ittunk az U flekuban, gombot vásároltunk az arany utcácskában, rossz árfolyamon pénzt váltottunk, erre nagyon érdemes figyelni, itthonról kell váltani, vagy valahol, ahol nem veszítesz 25%ot, szemtelenek, kihasználják.. Nepomukinál a Károly hídon kívántam, "ha... akkor..." természetesen nem mondhatom el, míg be nem teljesedik.

Macskáknál ebédeltünk helyi jellegzetességeket, knédli és mártogatós nagy húsok, finom levesek, Becherovka meg sőr, nem voltunk ittasak, éppen jól esett a csípős hidegben.

Karlovy varyból vettem haza Becherovkát, önigazolás :) nem mindegy, hogy itthon a nagyáruházban, vagy a forrásból meríted a karlsbadi keserűt, ami finom szegfüszeg ízével engem elcsábított, meg el is kábított. A termál vizes fürdővároskába egyszer szívesen mennék fürdőzni meg ivókúrázni, hátha engem is megihletne és írnék, mint Arany a Toldi szerelmét. Fontos, hogy itt találtuk az egyetlen normális váltót, a Bata cipőboltban, az oszlopos forrásokkal szemben lehet reális árfolyamon váltani, ott nem 17-21 koronát adnak egy euroért, hanem 25,15 öt is, szóval ott kell váltani, még comision sincs, háromszor rákérdeztem, annyira hihetetlen volt. 

Cesky krumlovban ittunk forralt mandulaitalt, ettünk valami krumplis, káposztás fasírtot, ott is van G., színes torony, szűk kis utcácskák, hangulatos langyos sétákra alkalmas városka. 

Szép volt, rövid... napsütésben keveset volt részünk, de legalább nem esett, Eszter drága utitársam aludt sokat én is aludtam sokat, valahol szinte fele fele arányban szólt körutazásról és evésről meg alvásról, mert a félpanzió mellé minden nap bőségesen ebédeltünk :))

Mert vannak ilyen Ginák, és vannak nem Ginák. Vannak tényleg időtlenségben élő, előbb vagy utóbb a megfelelő helyzetet megélő apók, akik valamit eleresztenek, de nem mondanak időpontot, csak annyit, hogy majd, de az is lehet, hogy nem éppen úgy. Ki kell várni. Forgandó szerencsés, boldog boldogtalanságos, szerelmes, feláldozós, pénzéhes könyv.

Felfedeztem a spanyol viaszt, vagy inkább arab viasznak nevezhetném, teljesen véletlenűl, hogy Csilly kávéja legyen valamitől különleges, s gyorsabban készűljön el, így nem tettem oda lefőni, hanem egyenesen a fazékba, vagy minek nevezzem, mint a török, görög, arab kávékat, s hogy ne legyen megszokott tettem bele egy szem kardamomot. Mi sem természetesebb, mint egy irodában a kardamom :)
Ennek a továbbfejlesztett változata volt, amikor rájöttem, hogy ha kibontom és a magokat két kiskanál között megtöröm sokkal jobban kijön az íze, így már finomabb. Mivel nem vagyunk nagy kávéfogyasztók alkalmaztam ezt ceyloni fekete teához és csodák csodája, ismerős ízek, majd kicsit kutattam utána és kiderült, hogy a kardamomos kávé arabéknál a vendégszeretet jelképe. Meg, hogy a világ egyik legdrágább fűszerével szórakozom. Most még kísérletezgetek vele, nagyon ízlik... csak otthon kellene, nem irodában :))

Még mielőtt lelombozott volna a várbeli mammammaammm lelkesen meséltem Emiéknek, hogy elolvastam az Emmit. Annyira  tetszett és úgy beleéltem magam, hogy vettem közben egy kesztyüt és ha balettezni tudtam volna, akkor azt is megtettem volna. Végig tudtam, hogy lesz valami rossz, ez nyílvánvaló volt, mégis olyan szép, olyan mesébe illő.

A kis Emichen, a szépszűz, csodálatos szoprán hangjával fényes karrier, szerető, kedves, jómodú férjjelölt és akkor bekopog egy ronda fordulat. Nemeslelkű drága gyermek nem akar a nyakán maradni, így nyomorékon nem.

Kellemes kis emlékezés, olyan kuglóf megkívánós, schönbrunni sétára és bécsi kávéra vágyós, ma meg kérdi Mike, hogy mikor megyek ismét Bécsbe, mintha megérezte volna, hogy milyen bécs bécs bécs hangulatom lett ettől a szomorú, mégis igen kedves történettől.

Egy egész méhraj kezdett dolgozni bennem miközben olvastam, csak repdestem és örültem. "... abba, du bist ein Pusserl":)) micsoda felkiáltás a tántitól :)

Különben is annak, aki a múltba akar elmerülni, jobb a gyertyalángra bíznia magát, mely csöndes fényével szelídebb időkre emlékeztet.

A tegnap, azaz még ma éjjel álmatlanságomban láttam az Idiocracy című filmet, nem elejétől, csak úgy tényleg nem tudtam aludni, sem olvasni, sem gondolkozni, de még netezni sem, így bekapcsoltam a tévét, s néztem, hogy megint milyen bődületes marhaságot van szerencsém látni, de nem is akkora bődületes marhaság. Egészen elképzelhető, ha elfogadjuk, hogy az emberek génei romlanak, és idiótákat nevelünk. Igaz sok az információ és ahhoz képest tudnak egyet mást, de amikor a mikró használati utasításába bele kell tenni, hogy a macska nem szárítható mikróban, akkor ez a világkép nem is olyan lehetetlen kimenetel.

Kicsit társadalom kritika, kicsit antiutópia, kicsit valóság. A lényegre rátapint de ebből egy nagyon jó filmet lehetne csinálni, biztos még foglalkoznak mások is a témával. Érdekes látni, hogy nem hiperfejlett felemelkedett fénylények, hanem ostobák a jövő emberei.

Nem is írtam volna erről, ha nem megyek fel, én naív, a borfesztiválra, hogy mit vártam, nem vártam semmit, de annál is kevesebbet kaptam, nincs ott semmi, van bor, van nyikorgó zenekorcs és tébláboló csoportok, nincs nagy tömeg, csak a nagy mmmmmmm ezt nem tudom megfogalmazni, Emi azt mondja sznob vagyok, hogy ezt elítélem, bár neki sincs ínyére, jobb, mint otthon ülni, hát nekem jobb itthon ülni s leírni, s utána aludni, mint az ilyen bmmbmmmmmmmm ben létezni a szükséges forraltbornál többet. Teljes dekadencia. Túl nagy elvárásaim vannak az emberekkel szemben, én idealista vagyok, s ilyenkor egy világ törik össze bennem, hogy mennyivel tömegebb a tömeg, mint rémálmaimban. Kegyetlen általánosító vagyok, pedig ez nem egyéb, mint a siralmas valóság, s ez fáj. 

Valamit olvasni kell, s ha már az eu nem varázsol el, kerítettem kedvemre való irományokat. Elég jó választás volt.

Nem írtam ki, de azt hiszem ez az idézet így teljes, s rémlik, hogy a könyvben is így szerepel, nem rövidítve, ahogy könyvleírásokban olvasható..

A szerelemben, akárcsak a vallásban, nem az a fontos, ami van, hanem amit hiszünk.

Vannak nők, akik gyönyörűségüket lelik abban, hogy kínozzák magukat. 

Kénytelen vagyok magamra ismerni ebben, nem mondanám, hogy gyönyörűségem lelem az önkínzásban, de olykor ez a lelki mazochizmus tényleg hatalmába kerít és táplálom, de lehet a továbblépésre való képtelenség és nem a szándékos önsanyargatás szükséglete a kiváltó ok.

Tiszta szívből csak a halottakat kedvelte, azokat gyöngéd szeretettel búcsúztatta e földi siralomvölgyből, válogatott gyönyörűségeket ígérve nekik a mennyei réteken.

Jajj milyen keveset értek most bármiből is. Tökéletes hajtincseket látok magam előtt és a tény, hogy nem léteznek nem teszi őket kevésbbé láthatóvá. Ezzel együtt minden mondat 7x7 es mágikus számsorokban felerősődve, megmagyarázhatatlanul zaklatóan él. Elpusztíthatatlan és képtelen vagyok megsemmisíteni, ja persze, mert elpusztíthatatlan, csak tudnám mi élteti.. Csakis varázslat lehet, ha már ilyen 7x7, akkor biztosan mágikus. A valóság nem tudna ennyire erőszakosan életben maradni, csak a varázslat, az pedig a képzelet szüleménye, ami meg nem létezik s akkor miről is beszélek, egy elképzelt valóságról, ami él és létezik? Elfolytott valóság imitáció?

Lázas vagyok, s ha lázas nem is hőemelkedéses beteg s azt képzelem, hogy micsoda dolgokat írok össze, s kitőrlöm s soknak érzem, közlésre túl mélynek, van ez így, hogy valami túl sok s akkor inkább kitőrlöm, s ez nem jó.

Nem engedhetem, hogy az indulatok vezéreljenek, most kipakoltam Tündének, kicsit le is csillapodtam, s át kell állnom take it easy üzemmódba, de van ez a bizonytalanság érzetem. Hogy mennyire megalapozott vagy megalapozatlan nem tudom, de kezdek érteni emberi viselkedéseket. Ha továbbgondolok, és mondjuk pesszimistán gondolok tovább, akkor egy bizonytalanségérzetnek olyan csúnya kimenetelei lehetnek, mert mondjuk megalapozott és akkor valami történik is, ami rossz és olyan könnyen ott van az ember a szakadék széllén, hogy már be is esik és vége.

Persze ez a nagyon pesszimista hozzáállás, mert ugyanonnan, és még csak a bizonytalanság érzésig lépünk vissza, lehet jó is, és pillanatnyi hullámvölgy, aztán szépen helyre állnak a dolgok és ismét pontosan kapcsolódnak a fogaskerék fogai, eltünik a bizonytalanság érzet éz szép az élet.

Nem hagyják, hogy nyugodtan elmerűljek a lírában, hát mit érdekel engem, hogy konferenciára mennek, amikor én lábamat az égnek emelve felolvasok magamnak. Most igenis önzőnek kell lennem, de még azt sem hagyják, hogy elég önző legyek. Egész csokorra való drámai jelenetet rendeztem a napokban, általában monológok vagy ha nem is beszéd, csak tett, na de az is drámai volt.

"pehelykönnyű papiroson" valamilyen betükészlettel nyomták nyomdában, aztán csak az utolsó négy sorral foglalkoztam, és hagytam a meket meg az oszkot és kézbe vettem egy könyvet, amit mióta saját példányom van nem olvastam, erre jönnek és sorra zavarnak be az én módosult állapotomba. Semmi tudat, csak az SZTSZ, nem nem szpsz, hanem Szeretni tehozzád szegődtem szerelmesvers gyűjtemény.

S még valami ilyenszerű is leíró.

"A szerelemben nem az a fontos ami van, hanem amit hiszünk." még ezt mondja Orsolya, s ki tudja igaza van e, mert így környezetéből kiragadva nem tudom, mert nem olvastam, majd ha olvasom ismét melléteszem, hogy igaza van e vagy nincs.
Valamikor egy olyan gondolat élt bennem, hogy a szerelem legkegyetlenebb pofonja, ha a szerelmes ráeszmél, hogy szerelme tárgya nem méltó szerelmére, bőséges túlzás lenne aktuálisnak nevezni, de a tény, hogy eszembe jutott elég...

Vikitől 

Things change, that’s one of those things you can count on. It gives you a feeling of comfort.

 

Most jönne az angol írás... hangosan sírtam, elmosogattam, néztem még, beszélgettem, majd megint sírtam, kellett most megnézni, nappal, nem este, mikor így is nehezen fékezem magam, és alig állom meg, hogy azt tegyem, amit érzek, minden bátorít, aztán lemondok róla, mert fölösleges. Volt egy palacsintás gondolatom, aztán egy másik, meg harmadik meg századik, s végül mindenik az aprítóban végzi. 

Változik, ez megnyugtató. Szeretném, csak tudnám... megtenném...

 

Do what you have to in your life to be happy.

Ezt most nem értettem félre, ihajja, de csuhajja, úgy bepördültem :) mint a búgó csiga :) 13. án nincs vizsga nap, viszont 9.én hétfőn igen és be is vagyok jelentkezve, nem is éppen legutolsó nap, de még van addig több, mint egy hónapom ami alatt lesz időm többször rávenni magam a tanulásra, nem feledve motivációim :)) Godiva és Kasteel Rouge :p meg biztos egyéb millió dolog, Brugge, meg mittudomén, persze, hogy ez csak egy álom, és természetesen, ha sikerülne is a vizsga, utána még milió lépés, de most legalább van valami.. és csudapesten vizsgázom... valami egyéb motiváció?? ötleteket várok :)

Milyen jó, hogy vagyok elég bambusz kiszámolni a nagy közösnevezőrehozos tudásommal, hogy brüsszel egy órával hátrébb van, még jó, hogy nem aludtam mikor teljesen fölöslegesen ébresztettem volna magam.

Be kell jelentkezni concoursra, nem tanulok, nem, még mindig nem tanulok, ma végeztem egy tesztet, csak ilyen demo, mert ezekért is fizetni kell, s nem is keveset. Szóval ha nekem valaki megmagyarázza, hogy mitől leszek én jó az euban, ha tudom, hogy mi a @nak az alt+3498365 valami szám kombinációja?? na mindegy az cseppet furcsa volt, az é, á, í stb.ket tudom, még második óta, amikor tényleg csak úgy tudtuk megjeleníteni a számítógépen, igen már az a generáció vagyok, aki nem csak megtanulta leírni, hogy hosszú í, hanem mellé az Alt+161 is jön rögtön.

Szóval a concours, az a baj, hogy közben még mindig nehezen tudom eldönteni, hogy akarom, vagy sem, ha tényleg érezném az elhivatottságot, akkor már eddig biztos megettem volna minden könyvet, weboldalt, ami témába vág, de még nem...

Most azt kell eldöntenem, hogy a vizsgát ismét egy európai főváros villámlátogatásával szeretném kombinálni vagy megyek ügyesen pestre vagy bukarestbe. Erre van néhány órám..

Sikerült eldöntenem, egy kis segítséggel, hogy látogatni lesz máskor alkalmam, pillanatnyi ideális az lenne, ha kapnék helyet adott napon, az óra nem fontos, és csudapesten, hmm, abból kiindulva, hogy bizonyos emberek babonásak máris jobb esélyekkel indulok, nem sokan vizsgáznak szívesen péntek 13.án, főleg, ha szerencséről is szól a vizsga :)

ZENE - Farinelli, a kasztrált, muszáj ezzel kezdenem, mert a mély benyomás, extázis, katarzis együtt nem képes leírni, amit e kapcsán megéltem, hogy az élet szövődése befolyásolt, vagy tényleg csak a film? Nem is szeretném tudni, de ez valami ember feletti, leírhatatlan, ez Igen, ez olyan szemem elkerekedve ragyog és állam leesik, izmaim elernyednek, öntudatlanul hallgatok, bambulok, közben könnyem kicsordul, és felfoghatatlan tudatállapotba lépek a gyönyörűségtől. Képtelen vagyok bármi hasonló élményt felidézni, a parázs, az egyetlen ami valahogy beugrott.

Olvasom, hogy valós személyből inspirálódott a film. Emlékszem gyerek voltam s talán szilveszter volt, amikor mutatták, de nekem nem volt szabad, azóta megmaradt. Akkor még azt sem tudtam mit jelent a kasztrált, de most láttam, megérte várni rá... Jól időzített mondat volt.. "A nők erősek uram, a férfiak gyengesége miatt ez nélkülözhetetlen."

KÉP - A rajzoló szerződése, kicsit szétesett, kicsit zaklatott voltam és végig fáztam, nem is tudtam rendesen figyelni. Jó a gondolat, amire jutottam kapcsán. A jó festményhez szükséges bizonyos szintű vakság. Éppen ebben lelhető fel a legnagyobb különbség fénykép és festmény között, mondjuk úgy a valóságábrázolásban. A szem jóindulatához képest a fényképp többet mutat, kiemeli a ráncokat, pattanásokat, hibákat, beesett szemet, stb, a festmény viszont megszépítheti a vonalakat, az arcformát. A pasi nem volt művész, rajzolni tudott, de nem tudott elvonatkoztatni a valóságtól, mindent ami a kis kockázott keretébe befért rögzíteni próbált, a füttyöt is, a változást is... A mozgó szobor jó.

IRODALOM - Moliere - ez picit lazább volt, kacagtunk Eszterrel, igazi kis komédia, még akkor is, ha kedves szereplőnk tragédiára vágyott. A mulattató emberek, nevezzük őket színészeknek, adott ponton alúlértékelik a komédiát, mert vicces műfaj, csak azt felejtjük el, és én is elfelejtem, amikor a kabarét elítélem, hogy az embernek egyik legfontosabb dolog az életében a nevetés, igen, kacagni kell, szívből, sokat, igazán. A tragédia pedig lehet nagy komolykodó, mindig szükségesebb a felhőtlen boldogság, mint a szomorúság.

Összességében úgy tünik az a kor arról szólt, hogyan mondjunk valamit, úgy, hogy meg se közelítsük azt, amit kiszeretnénk fejezni. Magyarán köntörfalazások és feleslegesen eltúlzott gesztusok, cifra ruhákba öltöztetett üresség és hóbortok, sértegetések, na ezt nem értettem miért kell tűrni.

 

Nem tudok aludni, mert rá gondolok és emlékezem. Noémi elsőtől velünk volt, végig, most számolgatom és 8an voltunk lányok végig, a többiek is voltak, de akikkel tényleg együtt kezdtünk az marad meg magnak. Andi, Noémi, Tünde, Mária, Imola, B. Emőke, Sarolta és én, akik tényleg 8 évig voltunk osztálytársak, mások később érkeztek... megint mások hamarabb elmentek, mint Marika például.

Annyira nem tudunk egymásról, hogy Noémi két hónapja férjhez ment s nem tudtam, de most, hogy meghalt tudom, milyen durva, hogy a halál inkább összehoz, mint az élet...  Kíváncsi lennék, hogy Tünde versében miről szól a Noémis szakasz.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon értelmet nyer az általános iskolás emlékfüzetem. Nem fogom fel, mert mostani életemnek nem volt része, de padtársam volt, még a nagymamáját is ismerem, látom is néha, meg az jut eszembe róla, hogy fejlettebb volt, mint az átlag, volt mit fogni rajta :) és idősebb barátai voltak, amikor én még undorítónak találtam a csókot, amolyan úttörő féle volt ilyen szempontból, úgy rémlik ő volt az első osztálytársam, akit csókolózni láttam, még 5.ben. Most ez hülyeség, de akkor mély nyomot hagyott bennem, még arra is emlékszem kivel, de az lényegtelen :)

Ennél emberibb tulajdonságai most nem jutnak eszembe, kár... talán az, hogy nem emlékszem valaha valakivel is lett volna haragban, ez azért szép teljesítmény, mert még jelek is voltak erre...  az írására emlékszem :)

Még eleinte elmentünk a tanítónéni sírjához, Noémi oda mindig jött, de most még a nagytatáim sírjához sem megyek.... eléggé megszakadtak a kapcsolatok... Kevesekről tudok, Andiról meg Máriáról inkább, neki lassan 1 éves a gyereke. Nem is tudom, hogy kell-e, az emlékezésen kívűl, mindenkiről tudni ...

 

Igazi őszi szombatom volt ma. Diót ettem, leültem és ettem a diót, édes meg mama valami óra után kérdezték, hogy még nem laktam jól, most már jól laktam, de még hoztam haza is. Szomszédtól kaptam kék kukoricát meg dísztököt, szedtem leveleket és beviszem irodába, őszt varázsolok, meg hangulatot, édes, hogy miért oda, hát mert többet vagyok ott, mint itthon.

Pénteken készültek a szép plakátok és hétfőn még csinálunk, mert ennyit tehetünk, a többi nem rajtunk múlik. De ma, ma szedtem édesköményt, petrezselyemzöldet, málnát,  katángkórót, citromfüvet, utóbbit a rebarbarával együtt ott felejtettük, de a málnából sütöttem tésztát, csak olyan egyszerű gyümölcsöst és elaludtam, mamánál is, meg a kertben is a padon, ki vagyok merűlve.

******************

Katiról tudjuk, hogy megérkezett Adelaidbe, Sidneyben lekéste az utolsó repcsit, részletek majd lesznek remélhetőleg. Hűha, a világ másik felén van, el sem hiszem, az összes világjáró barátnőm közül most ő erősen messze ment, néztük, hogy kb Bora Bora meg Hawai van ilyen távolságban, s ha átruccan Új zélandra, mert ott már megteheti, legalábbis én ilyenekre is kerítenék lehetőséget. Elment a tavaszba, mert ott ugye fordítva folyik le a víz a fürdőkádban, meg most van tavasz. 

Közben olvasom a tavaszt, egy másik tavaszt, zavaros tavaszt, intenzív tavaszt, fájdalmas tavaszt, régen volt tavaszt, valóság tavaszt. Mert én hiszek a csodákban.

Mai nap kellemes meglepetése egy iwiw üzenet volt, egy ismeretlentől, és ajánlotta nekem ezt a jót. Én meg ajánlom tovább.

Úgy elkalandoztam a múltba, hogy kiment a fejemből a jelen, mert eredetileg csak arról akartam írni, hogy rózsaszínű és ciklamen ételeket készítettem egész délután.

Sült cékla. Hozzávalók: 3 kisebb cékla, 1 kis hagyma, 2 murok, só, bors, olivaolaj, mindent felvág, cseréptepsiben fóliával majd anélkül sűlt kb 7o percet, értelemszerűen másfélszemélyes adag, ha itthon valaki megkóstolná :)

Sonkás céklakrém, ez eredetileg céklakrémmel töltött sonka, csak sajnos itthon vettem észre, hogy a néni olyan vastagra szeletelte a sonkát, hogy azt nem lehet tekerni, s akkor improvizáltam. Hozzávalók, 3 cékla, 4oo gr sonka, de ez hülyeség, mert nem kell ennyi,  de itt most a kb 3oo gram céklához ennyi került. 2 tojás, só, szerecsendió, főzőtejszín, fokhagyma, tejfől, olivaolaj, mustár.

A céklát 1 órát lerben sütöttem, kicsi vizet öntöttem a cserépedénykébe és lefóliáztam, a tojások közben főttek én meg vagdostam az előbbinek a hozzávalóit. :) A tojássárga, fűszerek, olaj, tejszín, tejfől, mindent összekutyultam, majd az egészet betettem a konyharobotba, s lett belőle egy ciklamen paszta, sok sonkával, ráadásúl itthon találtam még füstölt másik sonkát s még abból is tettem bele, úgyhogy ez inkább sonkakrém céklával :) nem másfeles adag, hanem rengeteg, s ha nem fognak enni belőle, akkor nézhetem a rengeteg kenedékkel mit kezdek :))

Málnahab, az ugyanaz, mint a szederhab, most épp 3 tojásfehérje, 6 kanál cukor s vagy 2 marék málna. Ezeket ebben a sorrendben habverővel felverjük, míg jó kemény hab lesz belőle, nem egyszerre, hanem előbb tojás, majd hozzá cukor, itt ez a jegecs, s utána a málna, s ettől lesz málnahab :)) A málnahab majdnem úgy néz ki, mint a céklakrém, csak nincs rajta hagyma dísznek :)) most már erősen fáradt vagyok, alszom inkább. Tegnap éjjel Katánál volt házavató búcsúest kombináció s még mindig annak a hatása alatt vagyok... :))

Nem is volt hűlyeség megtartani a mindenféle kitűzőket, mert emlékezni jó, most látom csak mikor voltam igazán aktív, meg résztvevő meg mindenféle, csúcsidő 2oo3-2oo5 között volt, akkor ODIF, ODFIE, PADIF résztvevő, szervező, zsűritag, meg Alternatív filmfesztiválon írkálósdi, Krónika hostess, stage pass, szervező, Irsop kitűző meg Makosz Dökszab, IKV, MMKD képzési hétvége, gólyabál, KI mit tud?, Szalagavató és csomó egyéb szervező... 

Most jól esett, bár én még mindig nem láttam a Zolika édesapja által készített felvételt a Karinthy darabokról, ahol én a függöny mögött árnyék voltam, sem a Shakespeare Windsori víg nőit, csak a ritmust hallom, meg a a Gicsiny padakot, s illatozó virágait Anna Pagenek.

Kezembe került a Matábos bagoly is, X. Matáb, még 2ooo-ben :) azután lettem 8.os s többet nem mehettem, csak akkor egyszer, finom kompotok tábora. Hmmm, most táborszemelgetés következik :) Kicsit hosszúra sikeredett, mondjuk, hogy a teljesség igénye nélkül, de elég átfogóan... :) Innen lehet ugrani a következő bejegyzésre, ezt tényleg magamnak raktam össze...

1998 első cserkésztáborom, 5. végén, mert engem előző évben, a marosfői táborba nem engedtek, mert még kicsinek ítéltettem.

Üvegcsűrön, sej hajj,

van egy magas diófa,

Margaretták sej hajj,

odagyűltek táborba,

Ott van a Géza bácsi hintája,

Gyere Péter hajtsál egyet rajta,

Margaretta retta,

Hintázunk mi a sípszóra.

A tábori lány őrs volt a Margaretta, csatakiáltás: Retta, retta Margaretta, a fiúknak meg Farkas örse volt, Éhes farkas lesben áll, a kajára foga fáj, Konyhasátor mellé áll, észreveszi Péterbá, hmmm... tovább nem emlékszem. Máriaval voltam, kicsi zöldsátramban, az minden reggel harmatos volt belűl, Máriának meg volt rengeteg papírzsebkendője, s azzal törölgettük :)

Gézáék üvegcsűri háza azért is érdekes, mert véletlenűl, de az volt az első osztályos kirándulásunk egyik megállója is, na meg Géza volt az, aki elsőben első héten az ajtófelöli padsor 3. vagy 4. padjából megállított, amikor hátra mentem a kabátomért, én középső sor első padban ültem, szóval megállít. "Téged, hogy hívnak?" Emőke, miért? "Azért mert szeretlek" Ebből az lett, hogy utána minden születésnapon mi táncoltunk először, ketten, 7 évesen :D, másodiktól meg neféljsemmitGéza más iskolába ment, és cserkészeten találkoztunk újra néhány évvel később, már nem szeretett :) 

1999 második cserkésztáborom Vármezőben, patak, tábor, út. Itt lett Nesquik a patakból, áztak be sátrak, a mienk nem, itt B. Emőkével és Máriával voltam együtt, micsoda vitáink voltak, éjjeli őrség és emlékszem fát is vágtam, itt réműltem meg s mentem el bőgni a kártyás puszi miatt, pedig nem is én voltam az áldozat... és itt voltak a csészék egy száraz fára felaggatva, annyira jól mutattak és Iringó ide hozott magával fehér feketebabos fürdőköpenyt, minek az egy cserkésztáborba??? :)) mintha erre nem emlékeznék annyira tisztán...a patak fölött volt egy kötél, azon át kellett mászni, az akadálypálya másik részén meg a patakon kellett átgázolni, ott mondta Péter, hogy a jó bakancs nem ázik be...

2ooo ben volt ugye a matáb Hétfalu, Szecsele, az már távolság, Brassó milyen messze is van :), emlékszem a Bran(Törcsvár) kastély tetszett erősen. Ez 1o napos volt és jegyeket kaptunk a szobáink rendezettségére, és egyszer beteg is voltam. Volt naponta matek és magyar óra meg versenyek, volt miss, és nem nyertem, igazságtalanság volt :) de nyertem a farsangon, duplán, még jó, mert egy csomó zöldes kékes Aquafresh fogkrémet kentem az arcomra, sajgott is utána :)) egyszer étlen maradtam mert a túros puliszka szagjától elmenekültem, én és Laci bácsi, ő a puliszkát, én a túrot nem bírom, s mire visszamentem megették a finom kompótomat, pedig azok tényleg a világ legfinomabb kompótjai voltak, de Andi, Orsi és Rózsa elosztották, gondolták nem kell már nekem..  ezután tanultam meg itthon úszni... meg volt egy magas aradi fiú, aki minden lánynak tetszett, neki meg éppen én, de hát én még akkor is olyan gyermek voltam, hogy ettől is elszégyelltem magam, még ha valahol imponált is én beszélgetésnél többre nem voltam hajlandó, miközben egyesek már a szüzességüket is elvesztették.

2oo1 ben volt a kisérettségim, utána volt, ha jól emlékszem, de lehet 1 évet tévedek a  cserkészetes Pietrosos tábor, amikor aludtam a szabadég alatt, ettünk hiribirit, aludtunk hegyifaházikóba felhúzott sátorban Máriával, másztunk sok sok száz métert a borókásban, de tényleg, szóval úgy értünk le a hegyről, hogy a borókákon mászkáltunk, nem a földön, hanem a borókafenyő rugalmas ágain és itt lett nekem nagy bajom, s vitték Istiék a csomagjaim egy részét, s hogy szégyelltem magam, mert nem tudtam magamét vinni, de hogy fájt nekem, és volt esztenna és víz a fűben, csillagos ég világította az utunkat, megszoktuk a sötétséget, s végül mégsem gyalogoltunk le a vonatig, hanem aludtunk, igen a szabadég alatt.

2oo2 májusában volt a párizsi kirándulás, lehet emiatt nem emlékszem, hogy nyáron hol voltam, vagy voltam e valahol, vagy azt mondták, hogy éppen elég nekem Budapest, Győr, Mosonmagyaróvár, Bécs, Salzburg és Párizs, szóval ne akarjak túl sokat egyszerre, nem emlékszem.. Párizsban Bellával voltam, ettünk ingyen epret Versaillesban, savanyucukrot a Luxembourg kertnél, Medici Katalin kútja mellett, gyalog másztam fel az Eiffel torony 2. emeletéig, tovább nem engedtek, de csak én és még 3 személy, az egész buszból. Picasso kecskéi, tojásos szendvics Mezej néniékkel, gyöngy(magamnak) és foszforeszkáló égitestek (Árpikának) a Defense negyedben, édesanyjának illatosító pálcikák, édesapjának bor, Bellával találtuk, francia bor, azt tudtuk, hogy híres :) de azóta tudom, hogy Francia országban a borokra nem divat ráírni, hogy száraz vagy édes nedűt rejt a palack. Én vagyok az, akinek még mindig nincs Eiffel tornya, de már van hűtőmágnesem :) nem torony :) persze, hogy a Louvreban is voltunk, meg Orsay meg olyan kompakt Párizs.. Ez talán nem is tábor...

2oo3 ban voltam DunaTV táborban, Szurdokpüspöki, Anna liget, arról egyszer írtam itt, Könyvtár, Orbán Balázs, azóta az erősent is javítottam : )) meg ugyanazon a nyáron volt az első félsziget itthon és Odfie a színikőrrel Homoródszentpálon, mert ugye innen indultam el az emlékezés tekervényeire.

2oo4 ben Életmód tábor, Börzsönyben, Rabló tanya, első komoly kikapcsolódás a világból, utána nehéz volt visszatérni, itt lett Ildikőmből cubám, kerestünk Szentgyörgy vonalakat és vízereket, Laci gyógyította a térdem, Tamáska a zseni 9 éves gyerek, aki valamilyen magasabb szinten kapcsolódott 17 éves fejemhez, belémzúgott vagy afféle, de sok időt töltöttünk együtt, itt sokminden volt. 3 hét Magyarországon. Ezt követte részben a félsziget és a MIT tábor, az első Sóskúton, ahol egész jól elvoltam, én a legfiatalabb, és Pszihológia tábor Xéniával valami közeli falucskában és Emi tábor, abból is az első, de könnyen megeshet, hogy én a következő évben voltam először a II.ban, ez most nem tiszta... és igen ismét Odfie immár Homoródalmáson, az egy olyan nyár volt, hogy alig voltam itthon.

2oo5 ben érettségi, felvételi egyetemre, félsziget a Rotaracttal, zsíroskenyér, műanyagpalack gyűjtés, Emi tábor, na igen itt van, nem tavaly, hanem idén, jurtában alvás, megint egy gyerek, Gergő, na ő tényleg gyerek, 4 éves volt és rá vigyáztam és Radics Géza bácsi, aki valamiért tatára emlékeztet, arra amelyiké a fehérló ott fent, mert ugye előző évben kaptam egy könyvet ajándékba, amit ő írt és itt meg megismertem és az óriást is, Dobogó Kő koncert íjjazás és nemezelés, szegény tenyerem, de van nemez táskám, tényleg, milyen rég nem viseltem, pedig mennyire szép.  Utána megint 3 hét Budapest és Érd és mentem volna Rákoczi táborba Szentendrére, ha nem lázasan feküdtem volna, de szerelmes voltam, talán életemben először igazán :) bár ha ezt mondom, akkor 2oo3tól lecsalok valamennyit, csak az nem tábor volt...

2oo6 ban már volt a blog... közben meg voltak mindenféle képzések és fesztiválok, kirándulások, fellépések, de ez most egy jó kis összegzés lett, nagydióhéjjban, nyarakról :)

 

Megtaláltam magam zeneformában.

Olyan hetünk volt, amikor többen jöttek be mesélni kirándulásaikról, mindenki csak jót, kivéve akik áldozatok voltak, szerencsére könnyen túltették magukat rajta s nem engedték befolyásolni megérdemelt szabadságukat.

A legnagyobb hatással rám kedves körutazó idős hölgy volt, aki mesélni kezdett, volt már idén nyugaton, most meg horvátországba készül és volt még előtte sok helyen, de ezentúl csak olaszországra vágyik. A maga LXX évével volt ideje is látni, olvasni szebbnél szebbeket, mindenféléket. De mégis, ki az, aki görögországban Pán istent keresi a kecskék között és a furulyázó ráncos pásztorban őt véli felfedezni, annyira, hogy keresi a kecskelábakat. Majd egy félreeső napsugaras csalitban najádok után kutat, mert olyan meseszerű minden, hogy csak ők lehetnek lakói olyan tájaknak. Majd hozzáteszi, hogy Erdélyben tündérek vannak, lehettek, lehetnek. Csodálatos, az ilyen pillanatok miatt szeretem s érzem, hogy van közöm, ahhoz, amit csinálok, mert bele tudok érezni, mesébe. 

Mi másról szólhatna az utaztatás, mint történelem és legendák földjére kalauzolás, mesék világába menekítés. Igen, amikor bejön a kedves utas egyébre sem vágyik, mint menekülésre, el a szürke hétköznapokból, el tengerre, homokba, játszani, gyógyúlni a vízben, látni letünt korok emlékeit, száz és ezer éves maradványokat, konzervált csodákat. Tiszta, hegyi levegőből erőt meríteni, s vissza nem térni. Erről szól. Álom, nekem álomszövőnek kell lennem, tündérnek, s megmutatni nekik, hogy mire van szükségük, s megadni nekik azt.

Megszerettem, kezdem tudni, hogy csináljam, hogy jó legyen, elégedettek legyenek, megkapják amire vágynak, még a nehezebb esetek is. Tegnap el nem pityeredtem, de a könny összegyűlt a szememben, mert Kingának utolsó napja volt. Hiába volt, amivel nem voltam elégedett, mert attól még együtt töltöttünk napi 8 órát és az nem kevés, azalatt az ember lánya képes megkedvelni valakit, elfogadni s kicsit bánkódva elengedni, hogy X év után azt tegye, amit szeretne. Meg kiderűlt, hogy miért is alakult úgy a munkamegoszlás, ahogy, mert ő szerette, ahogy én csinálom :)

Most lesz Andi... meglátjuk, rossz nem lehet, én tanítom, na ez is olyan, hogy én tanítok valakit, arról, amiről én sem tudok eleget, és ő bizonyos részeiről többet tud. Alapadottságai megvannak, információt meg tömünk az agyunkba, remélem mire megszokom nem megy el, pl szülési szabadságra vagy akármire :)  Egyelőre bízom benne, hogy jó lesz. 

A villanykörte értelmét majd úgy tanítják, hogy még a 21. század elején is használták a körte alakú izzókat, amelyek nevüket a gyümölcshöz való hasonlatosságuk miatt kapták.

A körte meg egy olyan gyümölcs volt, ami valamikor nem kerek volt, hanem elszélesedett, a női derék+csipőt is nevezték körte alakunak, s azokról a nőkről hitték, hogy könnyebben szűlnek, mert szélesebb a medencecsontjuk. 

Ilyenkor jósólok :)) de szép jövőre is képes vagyok. Ma tudatosult, nagyjából 1 hónapja érik, ma megértettem, hogy jó és rossz is.

Milyen érdekes, a megértettem szó, megért ettem, nem zölden, hanem amikor megért ettem. Ennyit a csudamagyarnyelvről. 

Enyém úgy készült, hogy letisztítottam sok sok bodzát, ez egy embertpróbáló türelemjáték, a végeredmény nagyjából 3 kg bodzaszem lett.

Szükséges még 2 kg cukor, de ezt utólag soknak ítélem és fél liter víz, ezt szintén soknak ítélem. A víz+cukorból szirupot főztem, majd hozzátettem a bodzát és ez így főtt jó sokáig vasárnap, aztán születésnapra mentem s a fövés leállt, s főzte édes jó sokáig hétfőn, majd lett kedd és főtt a bodza leve el, majd lett szerda és fáradt voltam állt a bodzalekvár majdnem készen s ma csütörtök és készen van, elfőtt a maradék leve is, azaz jónak ítéltük és került bele fél kanálka szalicíl és üvegben, száraz dunsztolódik most. Finom, van az a karamelles íze, mert nem utólag tettem a cukrot, hanem a száz órát benne volt, de finom.

Legközelebb tudni fogom, hogy víz nem kell, a bogyót magában főzni, majd cukrozni elég, kevesebb cukor elég, kb ennyi :)

Széptől, jótól, kölcsönhatástól, piros ernyőről, közben párhuzamosan vallomásról, a végén meg nem vagyok összezavarodva, hanem megint a nyugalom és végre megértettem, kopp kopp, én vagyok a Jó példa: a nyugalom és a teljesség. Követendő, szint emelő, újabb csoda, esztéta, "A művészet kérdéseivel foglalkozó tudomány tudósa." ez szeretne lenni.

Igen, az egymásrahangolódás ott kezdődik, amikor egy időben képesek vagyunk ugyanazt gondolni s ugyanazt közölni, s nem is szükséges ehhez erős kapocs, hanem a pillanatnyi figyelem, ami ha meg is oszlik mégis összpontosul.  Most ezt próbálom ide lejegyezni csak ami valós időben szort figyelem volt és mind mind egyszerre működött leírva szétesik, úgyhogy csak szépsorjában.

A jó feltétele a szépnek.

A szép nem csak tárgy. Sőt.

A titok egy mondat, nem egy regény.

Az utazó neme eleve férfi.

Nőként utazni azt jelenti, hogy... nekem a kényelmet is jelenti s ez nem elítélendő.

A misztikum valóság, ezért nem híve, én meg éppen ezért vagyok a híve.

************

Volt még egy katicabogaras délutánom estém, pillangós csokoládéval végződött. Az emberek a felismerhetetlenségig képesek változni és értékrendjük 181 fokos fordulatokra képes, hogy ámuljon a kacagó, édes gyermek. Minden csodánál van nagyobb csoda s van ismeretlen ismerős meg ismerős ismeretlen, megint zagyvulok, abbahagyom, hallgatom a csendet.

Szedtem ma bodzát és holnap készítek bodzalekvárt, még soha nem csináltam, nem is ettem és mindig azt magyarázták nekem, ilyen közhiedelem szinten mai napig úgy él a bodzabogyó, mint mérgező, abból amit olvastam arra következtettem, hogy hashajtó hatása miatt mondhatják gyerekkorban, hogy mérgező, s az megmarad az ember fejében, s utána is annak nevezi. Ez csak feltevés..

Nem célom megmérgezni a családot, úgyhogy majd én próbálom ki elsőként :) Külön kérés: a síromra kérek egy bodzafát, ha véletlenűl vesztemet okozná :))

Most még találtam ezt is, és itt beigazolódik a feltevésem, illetve kiderűl, hogy más is kért bodzát fejfának :) milyen érdekes, most jut eszembe, hogy a bodza wiccáéknál az istennő fája, hmmm... szent növény, én ma jól megkopasztottam Ági néni bokrát :) nem úgy, mint egy szent növényt :)) majd szent gyógylekvár lesz belőle, s kap szép üvegeket, hogy jobbnak érezze magát... :)) a megszemélyesített bogyó.

A somot pedig elszalasztottam, kicsit lekéstem róla, de majd jövőre :) S még valami füveket szednék, nem azért mert javasasszonynak készülök, csak úgy, bogarasságból :) Egyelőre csak citromfüvem van idéni, hát persze, hogy citromfüvem, kétszeresen is, hát persze, természetesen, csak úgy játékból, mert miért lenne menta vagy éppen bodzavirág, ja mert ezt elfújta a szél, na mindegy, csak éppen a véletlenekben hiszek, meg az ilyen teremtősdisben, s akkor ezek ilyen csúcsteljesítmények véletlenesteremtősdiből, az üzenet meg, ennyire egyértelműen nem kopogtathat az ember ajtaján a sors, de attól még kopog, s megkérdezem ki az, beengedem, mitöbb beparancsolom s aztán véletlenül kipakolom a hátsó ajtón... :))

Néha erősen butusKe tudok lenni, de olyan gyermeki szinten, hogy tényleg csak az ért meg, aki ismer, aki meg nem, hát az, ha kiment a hátsó ajtón, akkor hátra sem néz csak az a célja, hogy a kerítésen is kívűl kerüljön, pedig igazán körbejárhatna, s bejöhetne magától az első ajtón, vagy a hátsón vissza, mégegyszer nem pakolnám ki véletlenül, legalább azt megkérdezném mi szél hozta éppen az én házamhoz, de ilyen második esélyekkel nem dobálozik ez a mókamester életem. Csak annyit enged nekem, hogy tanuljak a hibámból, javítási lehetőséget nem ad, vagy ki tudja :))