Foglalkozzunk az unokatestvérekkel! Ez is amolyan 2009es meg kell tenni apróság, elég nagy apróság. Visszatérés a családba, azt mindenféle bogarával elfogadva. Ez a nem választott környezet, amelyet szeretni könnyebb, főleg, ha megtaláljuk pozitívumait és most azon vagyok, hogy fiatalabb rokonokat megértsem.

Tudom, hogy a korkülönbség a korlát minden irányba, legnagyobbnak lenni hátrány is lehet és látni, hogy ők elvannak mert stílusban ennek a kis divatos fekete rózsaszínű viccnek hódolói, de még csak nem is erősen és nem zavaróan. Szóval most figyelnem kell rájuk, féltem őket 13-15 éves lányzók ejnye. A cseppekért még nem aggódom, de olyan érdekes látni, amint kissé elfajúlnak és nem látják magukat kívülről és a menőre alapoznak, és nincs aki kordában tartsa őket.

Majd leszek én az okos, csak annyira, hogy ne utáljanak, hanem megértsék, hogy a javukat akarom és nem úgy, mint a nagyok, hanem mint az unokatestvérük...

Szóval van 6 darab belőle, 2 fiú, ezekért sokat nem tehetek, ha egyszer beteg, akkor ez van, sajnálom, s ha valami zseniális ötletem lesz véghez viszem. A másik meg a 7 évével a Nem szia! fázisban van, amikor utállak, hát ha neki így jó.

4 lány... 18, juuujj ez fájt, ő most elvan, valószínű, ha nyitok felé jó lesz. 14 és fél, rajta már segítettem :p , 13 most kell nagyon vigyázni rá. 2 és fél, benne van minden reményem... :)

Szerencsére tudom, hogy ezek az évek az idő múlásával kevesebbnek hatnak majd, inkább remélem, mint tudom... 

Senki nem kívánhatja tőlem, hogy szégyelljem magam, amikor süt a Nap vagy amikor ott állok a csillagok alatt.

Tamási Áron

 

Ma elkezdett hiányozni a blogolás... máskor, ha a körülmények olyanok, olyan idegenek voltak, akkor teljesen természetesnek tünt, hogy nem irkálok, mert nincs net, nincs kedv, nincs idő. Most viszont van net, kedv akad, idő..

Rendeződött az életem, legalábbis, ami a munkát illeti. Utazási irodában dolgozom és földrajzot tanulok újra. Köszönet a Traveler IQ Challengenek, hogy segít, meg a kolléganőmnek, aki az orromra koppintana. :)

Visszafele időben.

Január 1

Meglátogattam az unokatestvéreimet, akiket nem láttam 5 éve, szégyen, hogy világot járok és ide 250 kilométerre nem voltam képes elvonatozni, hogy láthassam a gyerekeket. Még most sem ők vezettek, hanem a szilveszter helyszíne, de ez már megbocsájtható. Szeretem őket, még akkor is, ha nem tartom a kapcsolatot úgy igazán. Örültek nekem és én nekik s ez jól esett.

December 31

Első korcsolyázás, igazi életemben első. A két óra alatt, amit a jégen töltöttem egyszer sem estem le magamtól, kétszer nekem jöttek, amit nem tudtam kivédni, egyelőre a saját egyensúlyom kell megtartani nem a másét...  Nem hittem volna, hogy szerény windsurfing tudásom használni fogom, s kiderült itt  a helye, az órák egyensúlyjáték szenvedése máshol is gyümölcsöző. Korcsolya beszerzése napirenden.

December 29-30

30 az 22. születésnapom, 29 pedig a nap, amikor volt nekem megtartva, mert végre nem tüntem el itthonról, azaz nem túl korán...Jöttek hozzám nagyon fontosak és volt sok finomság, amiket én készítettem, meg a család.. és kaptam sok sok szépet. Lett régi rádióm, egyből kettő, olyan kissebb fajták. Van most Audrey Hepburn pénztárcám, Csárdáskirálynő könyvem de a legjobban az egyszarvúmnak örvendek. Neve nincs, azaz van...

Hurhikisztád-Erbionolla,

az androgün egyszarvúm, vicces orrlikai és puha puha. Ez nem az Emőke nagy gyerek kategória, hanem a nem volt nekem nagy puha játékállatom soha válasza. És most lett, hogy párnának használjam, hogy vigyázzon rám meg én rá és mossam majd ki, ha piszkos, mert fehér és ezüst szarva, mancsa van. Nem is tudják, hogy mennyire telitalálat volt, de az egyszarvú, mint mitikus figura közel áll hozzám. Tiszta egyszarvú és életet adó, örökéletet a vére, de ez már durva dolog és gyógyít a könnye, ez jó, még ha csak egy gyerek is.

December 15

Ezen a napon kezdtem el a próbaidőmet, amely logikailag nehezen felfogható versenyformában a mostani munkámat eredményezte. Ha tesztekre és összehasonlításra, bizonyításra vágytam, akkor most egy életre tesztelhettem, mert egyéb sem volt, mint a lássuk ki a jobb és ez egy fura szervezésben. Megvan, enyém, megbékéltem vele, van munkám, egyelőre... :)

November

Ez a hónap az itthoni festéssel telt, egészen december 25.éig, de most gyönyörű a fal, s ettől a lakás is szebb lett. Öcsémnél a türkizet olivazöld váltotta fel, az én narancssárgámból barackszín lett, de valami csudaszép, egykutya csak éppen világosabb, a többi meg szezámmag és nemtudom milyen sárga és fehér meg ilyen szép semmi színek. Igazi teljesítménypróba volt ez, mindent mi csináltunk, inkább négyből hárman, s abból is nagyját ketten édesanyámmal, de most  már tudom, hogy legrosszabb esetben szobafestő leszek, kizárólag minőségi festékkel dolgozom majd, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy ami jó, az drága, de másképp is mutat. Van annak valami varázsa, ha ketten édessel kapargatjuk a lecseppent festékcseppeket, mert valaki elfelejtett védőfóliát tenni és úgy fogott hozzá. Az egyet előre, kettőt hátra táncban jól mozogtunk, de meglett.

Emberek meg egyebek

Régi emberek, akikkel rég nem beszélgettem előkerültek és úgy mindig van valaki, akinek a hozzámállása meglep és jól esik. Megvagyok nyugodva és mások is körülöttem, közben pörög a világ és természetesen nem lesz olyan igazi napi rutin, nem lehet. Megvan a brüsszeli időpontom és ezzel a tavaszban majd a törés, illetve a 3 hét alatt fél Európa, vagy minél több Európa.

Valamikor megkereszteltük Teklát, decemberben és szép voltam aznap, erősen tetszettem magamnak és még sokszor tetszem magamnak. Tegnapelött éppen nagyon nem és van rossz is, ami elszomorít, mert félek, rettegek attól, hogy nem lehet majd gyerekem, de ez úgysem lehetséges, majd lesz biztosan lesz. És tegnap volt síros napom, a gyerek mese, az Esőember, az utolsó honvéd meg a 3 éves nagymama, eközben meg sokat kacagtam és boldog voltam és a karácsonyi zseniális ajándékaim taroltak. "Ez egy habverő... komolyan!" nem is számítottam ekkora sikerre, de mindenkinek nagyon tetszett, a senkinek eszébe nem jutott volna habverő karácsonyra ötletem... :)

 

Az újévi igéretem pedig Orsi kérésére, hogy felhúzom a telefonom s lehetőleg magam mellett tartom... most nincs itt... :)