Olyan ez, mint az élet! Nem újbúza zsengézni mentünk, az csak véletlen, de fogjuk rá, és tökéletes volt minden.

Szederjes egy kis falu, csak két kanyar az egész, de ott született az én drága nagytatám, s otthon érzem ott magam s a szívem szakad meg, hogy azt a házat eladták, hála a jóistennek van az ember lányának rokonsága, s maradnak még a faluban, van akihez elmenni, még ha csak néha is.

Csodaszép volt és a jóidő is velünk tartott még szedret is ettünk, hegytetőre sétáltunk, szikla csodára másztunk, kőttesből pizzát, lepényt kenyeret ettünk, minden frissen sűlt, szederjesi édes bort és Pepsit ittunk. Nem szarkazmus, csak tényleg így. 

A kocapatakára úgy emlékszem, mint kis patakocska, amit valahol meggyűjtöttek s ott fürödtünk, de 9 éves gyerekként is kicsinek tünt, 16 évesen pedig csalódott voltam, hogy mi a monstrumot csináltak belőle, mostanra apadt a víz, a monstrum átjáró értelmét is megláttam, de azok is romlottak, eszi a víz s az idő, ás a patakocska magának.

Gyerkőcökkel felmentünk dédi és ükapó sírjához, magyaráztam nekik, amit én is hallottam gyerekként, hogy a szomorúfűz a mi fánk, csoda se tudja mitől, mióta, de a lényeg, hogy a temetőben alatta pihennek, sírjukat nem gondozza senki, tata már a városban van, inkább nem ígérek, mintsem képtelen legyek betartani, de én még elmegyek majd ide, s ha Emeséék tényleg oda költöznek és Juditceruzáék ott maradnak, akkor az is lesz akihez. 3 évesnek magyaráztam, hogy jól jegyezze meg, ez itt a dédi tata sírja, én sem ismertem, de megtudtam, hogy a nők szeretete családi vonás, meg, hogy tánti ki is volt. 

Azt mesélték, hogy a falu valamikor tiszta kék volt, el is indultam felkutatni ennek nyomait, és valóban sok házat találtam, amelyekről már lemállott a frissebb festés és a rétegekben felfedezhető a kék, de van amelyik mai napig csupa kék. 

 

Álmaim szobájában aludhattam, olyan takaros kis szobát kaptam, csak nekem egy egészet, hogy csuda volt benne pihenni, ha lenne még vagy 3 szekrény s egy könyvespolc el is lennék egy hasonlóban :) 

A konyhában nagyon tetszett a fűszertartó, hogy is ne tetszett volna, ha egyszer hibátlanúl írja rajta czukor és eczet :)

Kastélykulcsnak neveztük az óriási kapukulcsot, olyan jó súlya van és mérete se kutya, s mégis olyan jól fordul a zárban, nem megerőltető egyáltalán.

Nagyon nagyon kellemes volt, pihentető, csudajó, gyermekként jártunk ide, szüretelni, meg nyaralni is talán, de én nagyon kicsi voltam, elmentünk Elődkével a csobánhoz, hogy mutassam meg neki tata házát, be is mentem, nem vagyok én szívbajos, a gyerek meg, hogy mi most betörők vagyunk, mondom dehogy, nehogy már kiraknának, a milicistán kívűl senki sem beszélt ott románúl, amikor még én ott voltam, s ezek rakjanak ki engem a gyermekkoromból, de kiraktak egyébbel... a hintámnak csak a helyét tudtam megmutatni a csűrben és a bizonytalan lépcsőt is lebontották, meg azt az egész műhely részt, és nagyobbat csináltak, a malomkereket meg kiakarják vinni a kertbe. A ronda papagáj zöldet leszámítva egészen jól konzerválták, a házba már nem pofátlankodtam, biztos csalódtam volna, kedves volt a néni, de végig éreztem, hogy elvették azt, ami az enyém. S most hallom, hogy akarták azt vissza, de a szemtelen négyszeres árat kért érte, s mivel legfeljebb hétgévi ház lehetett volna belőle hagyták, örüljön neki s legalább rendezze. Kérdezi édes néha, hogy mit szerettem annyira a gyermekkoromban, nem tudom, de elég szép volt, hogy most is táplálkozni tudjak belőle. Időutazónak nevezett Emese :) szegény, neki is van egy lókötője, mint az én öcsém, s ezek a mai fiatalok nem értékelik a múltat, egy cseppet sem, csak dübörögtetik a wattokat. 

Milyen szép is volt, amikor az emberek szerették, ha a mindennapi használati tárgyaik szépek, sokkal nagyobb kedvvel végzed a munkát, ha a tárgy,a melyet használsz szép. Ez csak úgy mellékesen, a letisztított formák margójára. 

 

Wiki: "Szederjes (románul Mureni, németül Neuflaigen, vagy Sedresch) falu Romániában, Maros megyében.
1270-ben Scederyes néven említik először. A falunak 1279-ben már állt Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma, de ebből csak a különálló torony maradt meg. A lakosság a 16. században református hitre tért. Nemesi kúriája pusztulófélben van. 1910-ben 552, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 2002-ben 379 lakosából 326 magyar volt." 

Ez az arány már csak romlik... 

Ha már ilyen régi írásokkal töltődöm, itt egy melengető szócikk:

"Kávéház az az utcai földfeletti üzlethelyiség, melyben kávé, tea, csokoládé, italmérési engedély tárgyát nem képező szeszes italok, az utóbbiakhoz szükséges nedvek, végre az elősorolt cikkekkel fogyasztani szokott sütemények mindig kaphatók; melyben legalább két rendes nagyságu tekeasztal folytonosan a közönség rendelkezésére áll, kivéve a kültelkeken és szállókban levő K.-ak, melyekben egy tekeasztal is tartható; végre mely K. felirattal van megjelölve. K.-i vagy kávémérési üzlet nyitására engedélyt csakis teljesen megbizható egyén nyerhet. A megbizhatóság a rendőrségnek külön e célra kiállított bizonyítványával igazolandó. Engedélyt egyáltalában nem nyerhet az, ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt és az, ki bordélyházat tart. A vendégek szolgálatára kifogástalan előéletü egyének alkalmazandók. Kávémérésekre szóló engedély egyedül kávé, tea, tej és csokoládé kimérésére és ezen italokhoz való sütemény eladására jogosít. Tekeasztalok felállítása, bárminemü játék kártyákkal vagy egyéb jelekkel és eszközökkel, végre zenélés vagy dalolás a kávémérésekben feltétlenül tilos. Minden kávémérés kivülről kávémérés címmel látandó el, kávémérőknek a K. cím használaa tiltatik. Hogy mennyiben gyakorolható a főváros kizárólag kisebb haszonvételi jogának tárgyát képező italmérés kávémérési üzletben, az e részben fennálló szabályok határozzák meg. A kávémérés, tekintet nélkül az évszakra, esti 11 ótakor bezárandó és reggeli 3 óra előtt ki nem nyitható.

Kiállításszervezés keretén belül múzeumokat elemezgettünk. Mi a Teleki Tékát választottuk.

A Teleki Tékát 1802-ben Teleki Sámuel báró létesítette, aki gyerekkorától gyüjtőtte a könyveket és nagyon művelt ember volt. A tékában rengeteg egyedi példány, első nyomtatásból maradt könyv található. Különlegessége, hogy élő könyvtár és múzeum egyben. Alapítójának rendelkezése következtében minden könyv kölcsönözhető, de csak az olvasótermben lehet lapozgatni.

A természettudományi múzeumban töltött 2 óra fagyoskodás után, a Téka nedves melegsége jólesett. Leültem egy szép székre és bámultam. Többször voltam már, de újra és újra lenyűgöz. Kb 200.000 könyv, amelyeknek én csak egy részét láthatom. Teleki utasításai alapján rendezve, kisebb nagyobb könyvek sorakoznak a dróthálós szekrényekben, amelyek megfelelő szellőzést biztosítanak a tematikusan rendezett könyveknek. 

Kicsit megsimogattam a könyvgerinceket, csak úgy, hogy ne vegyék észre, mert nem szabad. Elég ellentmondásos, szabad is meg nem is. Hivatalosan kesztyűvel kéne hozzányulni, hogy ne rongálódjanak, de szerintem nagyobb szentségtörés a gumikesztyűvel való tapintás, mint szabadkézzel. Ráadásúl a lényeg vesztődik el. A papír érzékelése.

Könyvtengeres hangulatomban gyereknek érzem magam, mindenféle rágalmak ellenére, nem hazudok drágám. Átküldtek egy idézetet valamelyik órán. A gyerekek őszinték, vagy valami ilyensmi. Nekem címezték, szerinted véletlenül?

A nyelvünk, ennek ertelmeben ebben ez esetben es erted met erek ede, he csek e beteket hesznelek, vagy ha csak, a batakat, hasznalak, mart alyan a nyalv, hogy lohot volo olyon jotokokot jotszono, mint iz, ni is igy is irthiti. Már annak, aki megakarja érteni. Tegnap este szintén nem alvás terméke, megtaláltam egy füzetet, ami jegyzet, előadásról, nem tudom honnan és nem jöttem rá, de vannak sejtéseim. A lényeg, mikor az STN betüket megláttam leírva, zseni agyamnak pont az a két szó ötlött eszébe, ami teljesen ellentétes és durva, hogy egy ilyen nyelv megengedi ezt magának, és megcsinálja.

SZER ellentéte a RÉSZ.

A legnagyobb Mária ünnep, augusztus 15.én, mennybemenetelének ünnepe, amikor sokan útra kelnek, zarándokolnak szent helyek felé, szent időben, melyet szent időszak követ, mely időszak alkalmas gyógyfüvek és mindenféle kényesebb dolgok véghezvitelére. Kisasszony napjáig, szeptember 8.áig, a születésnapjáig megyek teának gyűjteni.

Közben találtam ezt a cikket.

Múltkor előkerült a nemeztáskám, tavalyi EMI táborban, kiállítás volt és én megvettem egy piszkosfehér tulipános nemez táskát.

Különleges technika ez és érdekes dolgokat lehet készíteni, sok türelemmel és tűrőképességgel. A gyapjú, festett, vagy természetes színű, rejtett tulajdonságait hozza felszínre, mossa össze a melegvíz és a szappan, esetenként nyál is, de ettől sokan undorodnak. Két dolgot készítettem eddig az egyik egy pimpong golyó méretű labda, a másik pedig egy apró karika, az elsőnek elkészítése több, mint egy órát vett igénybe és még mindig nem egészen kemény. A súrlódás és a mindenféle számomra ismeretlen hatások következtében megkeményedik a gyapjú és összeáll. Mintát is lehet belevinni, így van nekem tulipánom, ráadásul stilizált.

Valamit mondani is akartam, itt, meg itt lehet olvasni normálisan erről. Fontosnak találtam leírni, többen rákérdeztek, hogy miből van a táskám. Nem sokan ismerik, pedig fontos szerepet töltött be, sokmindenre jó, ruhától, fekvőhelyig, tegez és egyéb tárolók készítésére alkalmas technika. Ma inkább diszítő elemként használják, mint használati tárgyak készítésére.

Kb apóstól kaptam ajándékba egy apró érmét, a csoporttal épp a Tordai hasadékban voltak és onnan hozta. Lapos, kerek kövecske, amelyhez egy legenda is kapcsolódik. Érdekes történet, újabb bizonyítéka a nép kimeríthetetlen fantáziájának és a természet végtelen csodálatosságának.

Kb. apóstól, aki idegenvezető, megtudtam, hogy a Margit szigeten található Bodor Péter zenélő kút-másolat, amit én még nem láttam, de most méginkább megszeretnék nézni, nem másolat, hanem az itteni(Marosvásárhely) igazi/eredeti zenélő kút, amit javítani vittek el, és ott is maradt... helyette most van az óriás ortodox katedrális a főtéren... szóval megyünk zenélő kútat nézni, mert a miénk, mármint... azaz mindegy, szóval itt született Bodor Péter valamikor a 18. század végén és a 19. elején csinálta a kutat, amit a vár alól fakadó forrás vize szólaltatott meg...

Állítólag szerelmi bánatában ő maga rontotta el a kutat, mert talán az a hölgy, akinek címezte hűtlen volt, na de ezzel kapcsolatban nincsenek pontos információim, de megkérdezem...

Közben kerestem neten infókat, itt lehet olvasni róla és itt a tervező Bodor Péterről.

Még mielött a lehetetlen álmatlanság rámtört volna, mielött az álmatlanságot álom előzte volna meg, de miután a Mon angenak vége lett, nemszokásomhoz hűtlenül vagy hűen pecegtetőt használtam, így lett véletlenül Euforia és lábápolás, valamint pedikür.

Egészséges puha, finom lábakhoz, szükségeltetik minimum 1 barátnő, mert egyedűl unalmas. A hozzávalók tehát 2 személyre: 2 tál, amelybe meleg víz kerül, 2 narancs, ami szeletelve a tálakba, uborka, ami szintén a tálakba, rózsaszirom és néhány csepp hársfa olaj(ez könnyen előállítható egy zsák hársfarügyből:))) ebben áztatás, majd egy 50-50%os kavarinttyal, ami tartalmaz oliva olajat és tengeri sót jól ledörzsöljük a lábat, ez eltávolítja a felesleges hámréteget. Citromlevet szorítasz a lábfejre, a sarkat is megkenegetheted, és így tologatod a bőröcskéket. Miután ezzel kész vagy forró törülközőbe bugyolálod a lábikót és 8-10 percig úgy pihenteted, ezután körömlakk és kész.

A folytonosan multá váló jelen ábrázolása. Felhalmozódás. A blog is ez...

Különben megtudtam, hogy az egyetlen ehető orchidea a vanília, eddig nem tudtam, hogy a vanília egy orchidea, most ezzel is okosabb lettem :)

A vanília egy trópusi orchidea virágának maghüvelye, a létező 30.000 orchidea fajtából az egyetlen, amelynek ehető a 'gyümölcse'.

A Farkas utcai református templom ablakai halhólyagokból vannak kirakva, tökéletesen egyforma, a család gazdagságának megfelelő számú, színekben és mintázatban különböző ablakrészek... halotti címerek díszítik a falakat és alatta halottas kamra van, ami utoljára 1940es években volt felnyitva,a mikor Apafiékat oda temették, ott alsza örök álmát Bethlen Kata is...

A templom bejárattól számított jobb oldalán kerengő van, nem tudtam pontosan mi  a kerengő, ezt raktárnak használják, de a kerengő köztes terület volt, átmenet szent és profán között, sétáló hely a gondolkodni vágyó papoknak, szerzeteseknek.. Ebben a kerengőben a gótikus építészet csodája is látható... egy kis érdekesség...

a szószék, négy égtáj reneszansza található meg benne, csak arra emlékszem, hogy a kalap, bár nem így nevezik, de a felső különállő része tiszafáből van, ami egy büdős illóolajat tartalmaz. Ez az anyag távol tartja a rovarokat ezért tartós, szép a szószék és szép az orgona, két részből áll, egyik kisebb, réi orgona, ami nem szól, rokokó stílusban készítették az 1700as években valamikor, a második, nagy orgona, ? stílusban 1902-3 ha jól emlékszem, de több, mint 1700 sípja van, emlyek egy része a régi kis orgonából származik... testvére a vásárhelyi vártemplomnak.. Ferencesek építették a XV. század második felében, a templom a legnagyobb egyhajós gótikus templomok egyike, itt égtájak is voltak említve de nem emlékszem.

A templom elött található Sárkányölő Szentgyörgy szobra, ez is nagyon régi... most fűznék még ide valamit, de nem vagyok feljogosítva rá, de én tudom magamnak, és ennyi elég is... :)

Ha valaki Erdélyben utazik ezt is ajánlom megtekintésre Kolozsváron...

A templomhoz közel található a Házsongárdi temető, ami Erdély leghíresebb temetője, sok híres embert temettek el itt, akiknek idegenvezető nélkül láttuk a sírját Dsida Jenő, Brassai Sámuel, Kós Károly, Szentgyörgyi István és még mások is, pl na ezt inkább nem mondom ki, mert ez is Ke irtózatosan hülye gondolatai közül az egyik... sétáltunk, én az úton lefele csörgedező víz forrására lettem volna kíváncsi de arról az útról letértünk... és tavasz volt a temetőben, ezért most ide teszem ezt a verset... A dedikációban szereplő hölgyemény Apáczai Csere János felesége volt... A vers dallamos hangzása szomorú, de kellemes is...

Áprily Lajos
Tavasz a házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

A tavasz jött parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.
Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Az este újra Casablancát néztem... inkább néha odatettem, mert nem volt hozzá türelmem... tavaly képes voltam éjszaka közepén felkelni, hogy megnézzem, most pedig nem volt hozzá türelmem, egészen véletlenül, még lesz alkalmam a következő napokban, akár 2szer is megnézni, mára viszont jobb tervem van...

Ez egy olyan film, amit meg kell nézni, mondta egyszer nekem valaki, én a verseny elött néztem meg, nem hiába, mert akár ezt is húzhattam volna Chaplin helyett, de tegnap pont ezért próbáltam újra nézni, hogyan játszanám el Humphrey Bogartot, illetve hogy utánoznám, hogy rájöjjenek, ő vagyok, ráadásul a filmet is be kell azonosítani... továbbra sem tudom.. Cigi a kézben, szivar, öltöny, révedező tekintet komolysággal ötvözve, iszom, mert alkoholista vagyok, de ebből kinek jut eszébe Casablanca? Ha mondjuk As time goes by-t mímelve zongoráznék könnyebben felismerhető lenne, valakinek, aki olvas szájról... :) Most jut eszembe, sokan nem tudják, hogy Michael Curtis, a rendező, Kertész Mihály, budapesti születésű.

Az én egyetemem, az én szakom, ha valaki szeretne ide jönni, olvassa el a tájékoztatót... én nagyon szeretem, szerintem jó, de senkinek sem ajánlom azért, mert divat szak, ha igazán érdekel, akkor gyere, másképp kibuksz... ;) oda jutok lassan én is, de nem azért mert nem érdekel, hanem mert túl sok a melléktevékenységem... Hogy közösség? az évfolyam függő, a mienk elég jó, és csak rajtam áll, hogy nekem mennyire jó... mindenki maga alakítja évfolyamának hangulatát, még, ha nem is tud róla, én tudom, hogy miért vagyok annyira az osztályban, amennyire és nem jobban, szerencsére az ajtóm nyitva áll, bármikor bemehetek, csak döntenem kell...

figyelmeztetés: Egy gyerek vagyok. Angyalok vigyáznak...

f+i=fi g+y=gy

Ez a betütípus, a Garamond italic érdekesen írja az fi és gy betüt. Tegnap tanultuk.. összemossa a szárukat.. vannak még ilyenek, most nem keresek példát, egy apró finomság, amit nem veszünk észre, de ettől van benne valami... én nagyon szeretem ezt a típust, régebb ezzel jegyeztem, most már csak a versek ilyenek...

Nyomda

     Ma kiadványszerkesztésen a nyomdáról tanultunk, és egy Discoverys filmet is megnéztünk. Különleges élmény látni, hogyan fejlődött a nyomtatás technikája. Míg hajdanán a faragott, majd ólomból öntött betűket használták, ma már különleges nyomdagépek vannak, melyek képesek akár 8 milió újságoldalt nyomtatni 1 óra alatt.

      Az első automatikus nyomdagépet Friedrich Koenig tervezte. Nyomdában dolgozott, fiatalként, a kéziprés mellet és munkája hatékonyabbá tétele érdekében kezdett gondolkodni a nyomdagépen. A gőzzel működő szerkezetnek fából készült a prototípusa, mivel tervezője nem kapott szponzort fémből való elkészítés támogatására. Több évbe telt, míg Angliába utazva pénzt szerzett és megtalálta azt a személyt, aki fémből képes volt megcsinálni az önműködő prést. A TIMES néhai főszerkesztője vásárolta az első nyomdagépet, 1814-ben jelentetve meg a vele készített újságot. Ez a gépezet 1100 oldalt tudott másolni 1 óra alatt. Ennek következtében csökkent a könyvek, újságok ára, többen hozzájutottak információkhoz. Ám a nyomda gép nem oldotta meg a betűszedés fárasztó, figyelmet ígénylő és nagyon lassú munkáját. A betüket külön kellett önteni, nagy számban, betűméret és típusonként több száz darabot, majd fordított rendben becsúsztatni a síneken. Ezt a gondot Ottmar Mergenthaler automatikus betüszedője oldotta meg 1884-ben. 7000 karakter/óra került befogásra. Linotipnek nevezték, mivel soronként öntötte meg a matricákat. Ezt követően a nyomtatott anyagok ára mégjobban lecsökkent, annyira, hogy már majdnem midnenki hozzájuthatott. Manapság óriási nyomdák vannak napi több tízmiliós kinyomott példánnyal, legyen az folyóirat vagy könyv. csak ezt nem tudom, hogy meddig lesz rá igény, fóleg sajtóra célozok, mert a rádió, Tv és internetes hírszolgáltatás aktualitása miatt egyre inkább kezd teret hódítani.

A kalap

Áprily Lajos: Tavaszodik

kandikál+kukucskál=kandicskál

a napsugarak kikandicskálnak a felhők mögül... ez majdnem olyan szép, mintha mégszebb lenne...

Farsang

Hagyományosan a farsang a tél végét jelenti, tél űző megnyilvánulások, tavaszváró ünnepségek. A vízkereszttől, hamvazószerdáig tartó hetek az év talán legbolondosabb időszakát képezik. Eredete az olasz Saturnália ünnepekben lelhető. A farsang áttételesen a jó(tavasz) és a rossz(tél) harcát is jelenti, melynek végkicsengése a jó gyözedelmeskedését mutatja be. A vásári jeleneteknek, rituális felvonulásoknak, bolondozásnak közösség teremtő ereje van. Nem véletlenül ez az az időszak, amelyben az új párkapcsolatok sűrűbben alakulnak. Egy felbolydult, fordított világ képe tárulna elénk, ha élne a farsang igazán, néhol még él, lásd velencei karnevál. A bolond király választás néhai szokása kiveszett, a kacagó királyé szintén, de megmaradt az álarcos bál, amit ma már csak gyerekek és fiatalok ünnepelnek. Az álarc lényege a megtévesztés, a gonosz szellemek félrevezetése, szamárrá tétele. A normálistól való eltérés a cél. Az ünnep végét a szalmabábu meggyujtása és elégetése jelenti, ami a tél szimbolikus halála és a tavasz, a pozitív erők, a megújulás győzedelmeskedése a hideg és félelmetes télszellemek  felett.

Ajánlom mindenki figyelmébe farsangi időszakban a csörögét. A fánknak egyik változata amit mamával ketten szoktunk készíteni, a hagyományos fánkot édes nagyon finomra csinálja. A csörögéhez hozzávalók: most jön az emlékezetben való kapirgálás... 4 tojás, fél kiló lisz, valamennyi deci tej, 1 sütőpor, reszeltcitromhéj ... fel kell hívnom mamát, amióta 30 kmel közelebb lakik, fél óra sétára egyedül készíti... azaz 5 éve nem vettem részt, vagy 6 éve nem vettem részt csöröge sütésen, ezellen sűrgősen tenni kell valamit. Éspedig azt, hogy jövőhéten a vizsgák lejártával kukumadarat fogok forgatni.. "kukumadár" a csöröge általunk kitalált fajtája... nem keskenytéglalap, hanem négyzet átforgatásával madárkára emlékeztető alakja lesz.. Felhívom mamát és lesz pontos receptem...

Csodaszarvas monda

A magyarok terjeszkedésének kezdete Scythia keleti részén

Történt egy napon, hogy vadászni indultak, és a pusztában egy szarvasünő bukkant fel előttük; az menekült előlük, ők pedig a meotisi mocsarak közé is követték. Ott azután teljesen eltűnt előlük, és bár sokáig keresték, sehogyan sem akadtak a nyomára. Bejárták a már említett mocsarakat és állataik legeltetésére alkalmasnak találták. Miután apjukhoz visszatérve megkapták tőle az engedélyt, minden holmijukkal a meotisi mocsarak közé mentek, hogy állataikat legeltetve ott lakjanak. A Meotis vidéke Perzsia földjével szomszédos; egyetlen gázlót kivéve mindenfelől tenger fogja körül, folyói nincsenek, de bővelkedik füves területekben, erdőkben, halakban, madarakban és vadakban; a be- és kijárás azonban nehézkes. A meotisi mocsarak közé mentek tehát, és öt évig el nem mozdultak onnan. Mikor a hatodik esztendőben kijöttek, a pusztaságban véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, akik a férfiak nélkül sátoroztak, s éppen a kürt ünnepét ülték és zeneszóra táncot jártak. Jószágaikkal együtt gyorsan elragadták őket a Meotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első zsákmány. Történt pedig, hogy abban a küzdelemben ama gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két leányát is elfogták, egyiküket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól származtak azután az összes hunok, illetve magyarok. Történt pedig, hogy miután sokáig laktak a meotisi mocsarak között, kezdtek hatalmas néppé növekedni, s ez a vidék már sem befogadni, sem táplálni nem volt képes őket. 

Forrás: Képes Krónika (fordította Bellus Ibolya). Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986, 13-14.

A vasorrú bába

A mesék egyik legrettegetteb szereplője, a gonosz boszorkány, a vasorrú bába, aki mindenáron keresztbe akar tenni a legkissebb királyfinak, vagy a szerencsét próbáló szegénylegénynek. Sőt ő az, aki kedves öregasszonyképpel elcsalogatja Jancsit és Juliskát is a mézeskalács házikóba. Ez a mesefigura nagyon ritkán tetszik a gyerekeknek, a lehető legcsúnyábban próbálják ábrázolni. A negatív szerep megtestesítője, az özvegyasszony, vagy vénleány magába savanyodottságát tükrözi, aki mindenkit bántalmazni akar. Általában fekete macska, varangyosbéka és üst, valamint ártó füvek képezik a konyhája alapberendezését.

A mai kutatások a mesebeli vasorrú bábát az ugor kor szellembálványaival azonosítják. Ezek kezdetleges, faragatlan deszka-, vagy fatönk darabokból készültek, a földbe verték őket, és az arcrészüket fémlappal borították be...igyekeztek ezeket a bálványokat mindennel ellátni, hogy a haragjukat magukra ne vonják. A bádoglemez is azért kellett az arcára, hogy a rákent vér és étel el ne korhassza a deszkát. Az orr-részt pedig általában kiálló szeg vagy vasdarab jelezte.(Sulinet-az egyenesen rott rész)

Mi történt Shirley Temple-el???

Shirley Jane Temple, a 30as évek gyerek sztárja. 3 éves korában kezd steptáncot tanulni, így fedezték fel. Gyerekként sok filmben játszott, nagy multú(már amennyire ez a szó használható abban az időben) színészekkel az oldalán. Mosolygó, virgonc, tüzes leányka szerepeiben mindent kiadhat magából, hitelesen és értékelhetően. Mindenki szereti. Örök vidám és mégis fegyelmezett, tudja, hogy mit akar... színésznő lenni... de amint kilép a gyermekkor csodálatos világából filmei már nem örülnek olyan nagy sikernek, ezért visszahúzódik, emelt fővel viselve a csalódásokat. Később a politikában próbálkozik és sikerül is neki, nem jut be a Kongresszusba, de magas poziciót tölt be. A néhai göndör, szőke kisleány, akit mindneki imád felnőtt nőként is megállja a helyét.